A vitalitást emeli ki Dimény András grafikus Bencsik János képeinek méltatásakor. Témától függetlenül hagyja, hogy belső fluxusa utat törjön. Sejtelmes, szürreális figuráit is a képfelület lüktetése irányítja. Megszemélyesített foltokkal, színekkel találkozunk elvonatkoztatásaiban, melynek teste, lelke van. Mindezek az alakzatok térben, műfaji váltakozások közben síkban egyformán feltalálják magukat. Ha grafika, akkor vonaldominancia, a szín amolyan hangulatkeltő felülettöltelék, ha festészet, akkor színkavalkád, és minden egyéb csak félrevezetés – hangsúlyozza elemzője.

Mattis-Teutsch Waldemar művészetének ismertetésekor fényművészeti tevékenységét emeli ki Ziegler Ágnes művészettörténész, mondván: a holográfia gyökerei visszanyúlnak arra az avantgárd szellemű időszakra, melynek Mattis-Teutsch János, a művész nagyapja is részese volt. Itt Moholy-Nagy Lászlót említi mint a fényművészet atyját, de felsorolja az irányzat későbbi magyar származású képviselőit: Kepes Györgyöt, Nicolas Schöffert, Csáji Attilát, Molnár Verát. A fényművészek képviselői a fény közvetlen felhasználására törekednek, kibontva a fény nyújtotta expresszív lehetőségeket. Mattis-Teutsch Waldemar művészete, hologramjai, sztereogramjai, lentikuláris képei a fényművészet azon ágazatába sorolhatók, melyek tárgyalapúak, nem vetített terek.

Közös tárlatukat bárki is kezdeményezte, azért tette, hogy ne valamelyik világvárosban feleseljen egymásnak a két alkotó, amit könnyedén megtehetne, inkább lásson egy vidéki nyugtalanságot, mely eleven utazásra invitál. Kíváncsi voltam, hogyan találják fel magukat ebben a párhuzamos fényözönben Bencsik emberi alakzatai. Így lett ebből tudományosnak tudományos, fantasztikusnak fantasztikus, tudományos-fantasztikus párbeszéd.