Ha van. Románia vezetői azonban úgy festenek, mint akik csak papíron tanultak hajózni, a gyakorlatot pedig letudták egy zárt medencében megtartott foglalkozáson. Ilyenformán van felépítve a hazai oktatási rendszer is, amely most igen nehezen küzd meg a járvány kihívásaival. Nagy a tehetetlenség, a bizonytalanság, és az eredmény nagyon változó, az iskolaigazgatók és a pedagógusok egyéni képességeitől függ. A minisztérium nem készítette elő sem a hagyományos, sem a hibrid, sem az online oktatást anyagiakkal, képzésekkel, több tanár alkalmazásával (hogy kisebb létszámú osztályokat lehessen szervezni, illetve azért, hogy az eltolt órarendet és a vegyes – az osztályban és a táblagépen is folyó –  órákat valóban meg lehessen tartani), még a tananyagot és az óraszámot sem csökkentette, ami pedig járványtól függetlenül feladata lett volna. Mindennek dacára Monica Anisie tárcavezető úgy véli, hogy minden rendben lesz, a működési zavarokért pedig nem ő a felelős. Hát kinek a dolga irányítani és számon kérni mindent, ami az oktatással kapcsolatos? 

A felelősség hárításához egyébként igen jól értenek a kollégái is. Lucian Bode közlekedésügyi miniszter a sofőrt okolja a több szabály megszegésével előidézett balesetért, egy katonát, aki csakis utasításra cselekedhet. A mezőgazdasági miniszter az időjárást hibáztatja, a kapcsolatépítésben nem jeleskedő külügyminiszter a járványt, a belügyminiszter, Marcel Vela szintén az alárendeltjeit, akiket képtelen megzabolázni. A fővárosban és a déli országrészekben a klánok uralkodnak és szabnak törvényt, és egyre erősebbek, ez ellen sem ő, sem Cătălin Predoiu igazságügyi miniszter nem tesz semmit, egy-két kikényszerített lemondás ugyanis nem oldja meg a problémát. A környezetvédelem sehol sincs, Románia továbbra is a legszemetesebb ország a térségben, az illegális erdőirtás megfékezését célzó törvény (amelyet Klaus Iohannis a környezetvédők tiltakozását semmibe véve hirdetett ki) nem hoz lényeges javulást, a medvekérdésben sincs előrelépés. A gazdaság is rosszabbul áll a vártnál, s bár ez nagyrészt valóban a járvány számlájára írható, Florin Cîțu pénzügyminiszter még mindig csak az SZDP felelőtlenségéről beszél, és hirtelen fellendülést jósol, holott ezt a derűlátást semmi sem támasztja alá. A sor addig folytatható, amíg Cotroceni-ig ér, ahol az államfő sem az általa felkorbácsolt magyarellenességért, sem dédelgetett kormánya halványságáért nem érzi magát felelősnek. 

Mintha valami burokban élnének a liberálisok, élükön Ludovic Orbannal, aki csapata minden balfogása és tétovázása fölött szemet huny. Így tudja kényelmesen kiélvezni a hatalmat – mert úgy tűnik, ez a célja, éppen mint a szociáldemokratáknak.