Vannak olyan gombafajok, amelyeket csak román néven tartanak számon a magyarok is: ilyen Kalotaszegen a sötét trombitagomba: trompa elefantului. Amúgy az egyik román elnevezése – trâmbiţa piticilor – a mesevilághoz kapcsolja.

A sötét trombitagomba árusítható is. Szárítmányát a gombakereskedők előszeretettel vásárolják, különösen a nagyobb méretűekből készültet becsülik sokra.

Érdekességként említem, hogy több ország (Honduras, Magyarország, Románia) bélyegén is szerepel ez a gomba.

Végezetül két receptet közlök egykori kedves gombásztársunk, a székesfehérvári dr. Dravecz Tibor gyűjteményéből:

Gombamártás trombitagombával bécsi módon

500 g gombát fél liter vízben egy csomó leveszöldséggel együtt kb. 30 percig főzünk. Leszűrjük. A zöldséget és a gombát pürévé aprítjuk. 2 db finomra vágott salottahagymát (mogyoróhagymát) 1 evőkanál zsíron üvegesre párolunk, másfél evőkanál lisztet keverünk hozzá és világossárgára sütjük. Hozzáadjuk a leszűrt levet, majd habverővel átkeverés közben a pürét is, vigyázva, nehogy csomók keletkezzenek benne. Felforraljuk, közben hozzáadunk 10 db széttört borsot, 1 db ugyancsak szétnyomott szegfűszeget, 1 evőkanál tárkonyecetet, sót, cukrot, 1 teáskanál összevágott zsályalevelet, ugyanennyi összevágott kakukkfüvet. Az egészet a forrástól számított 5 percig főzzük. Zsemlegombóccal tálaljuk.

Trombitagombás kolbász

50 dkg friss trombitagombát (vagy ennek megfelelő mennyiségű megáztatott szárítottat) annyi vörösborban megpárolunk, amennyi éppen ellepi. Ezt a hagyományos módon készült 5 kg kolbásztöltelékhez (darált sertéshús és zsírszalonna, fokhagyma, őrölt pirospaprika, törött bors és köménymag, só) keverjük és bélbe töltjük. Igen finom sütve. Füstölhető is, de ezt még nem próbáltuk ki. (Megjegyzem: a színe a kolbász megszokott színétől eltér, sötétebb annál. Nyilvánvaló, hogy a világos színű gombák jobban kielégítik az igényeket ebben a tekintetben.)

Zsigmond Győző