Az én diákkoromban a legkönnyebb tanulási lehetőség az volt, hogy a tankönyvet a párnánk alá tettük, és alvás alatt annak tartalma állítólag bement a fejünkbe. Ezt a módszert most már azért nem lehet alkalmazni, mert nincsenek tankönyvek.

A tudósok főként csak a számítógép-fejlesztésekkel foglalkoztak, és oda jutottunk, hogy egy laptop (de akár okosabb telefon is) másodpercek alatt könyvtárnyi anyagot tud letölteni. Ha már olyan nagyon akarják, hogy a gyermekek okosodjanak, akkor azzal is kellett volna törődniük, hogy olyan csipet ültessenek a fejükbe, amelyek ugyanilyen hatékonysággal viszi be agyukba a tudományt. 

De nem biztos, hogy jó, ha a gyermek hamar megokosodik és azután nő fel. Jelenleg ugyanis az egész világon Romániában legboldogabbak a gyermekek. Ők valóban azt hiszik, hogy nem kell pénz a boldogsághoz, nincs összefüggés hazájuk nemzeti jövedelme és az ő boldogságuk között, és az sem számít, hogy egy ország szegény-e avagy gazdag. A norvégiai gyermekeknek általában mindenük megvan (olyasmi, mint saját szoba, könyvek, számítógép, mobiltelefon és jó ruhák), mégis boldogtalanabbak szegények, mint a rosszabbul álló országokban élő gyermekek.

Aztán ahogy a romániai gyermekek nőnek, úgy járnak, mint régen a kismacskák: mikor születtek, mind kommunisták voltak, aztán a végén már csak kettő, mert időközben kinyílott a szemük. Romániában a felnőttek már korántsem olyan boldogok, mint a gyermekek. A világon 158 országot rangsoroltak, és a boldogságjelentés szerint a felnőtt svájciak a legboldogabbak, utánuk az izlandiak és a dánok következnek. Romániát a 86., míg Magyarországot a 104. helyre sorolták ilyen szempontból. Úgy látszik, Romániában nem érdemes felnőni, mert amíg az emberek fiai és lányai gyermekkorban boldogok, később elboldogtalanodnak, majd megboldogulnak.

Különben a rossz tanuló fiúk-lányok, miután felnőnek és gyermekeik lesznek, ha elveszítik diplomáikat (ha volt egyáltalán nekik),  példálódzhatnak saját rossz tanuló csemetéiknek azzal, hogy ők bezzeg milyen jól tanultak. Lehet, azért is ilyen nálunk az oktatás színvonala, hogy minél több időt töltsenek a gyermekek az iskolapadban, s ne érezzék felnőttnek és boldogtalannak magukat. 

Romániában a gyermekek 39 százaléka úgynevezett funkcionális analfabéta, akik nyolc osztályt vagy líceumot végeztek, írni, olvasni is tudnak, csak nem nagyon értik, amit olvasnak. Hát érdemes ezért iskolába járni? 

Gyermekkoromban még abszolút képmutatásnak számított, ha valaki reggel mosolyogva ment iskolába. Most, mikor nem mindenütt lehet, és könnyen bezárhatják, állítólag minden gyermek iskolaszerető lett. (Az egyetemeken viszont a tanárok imádkoznak a diáknak, hogy méltóztasson már vizsgára menni.) Nem mondom, első nap mi is szerettünk az alma materba menni, utána meg vártuk a vakációt. Sokszor felvetődött, hogy milyen jó lenne egy-egy napot lógni. Azon is filozofált a diák, hogy jobb lenne, ha a kutya elvinné az iskolát, ezért zsírral kellene megkenni... 

Most már nem a kutya, hanem a koronavírus leselkedik az iskolákra. És be is vezették, hogy melyik iskolában milyen tanévkezdés lesz: piros, sárga vagy zöld. Nem értem, hogy a zöld helyett miért nem kéket tettek, mert úgy igazán szép eredeti nemzetiszín oktatásunk lehetne. 

Az a helyzet, hogy az iskolabezárás érdekében a rosszcsont tanulók tevőlegesen is cselekedhetnek. Ha van olyan ismerősük, aki koronavírusos, egyszerűen elmennek hozzá látogatóba, mert tudják, hogy az a fiatalokra nem nagyon veszélyes. Aztán iskolába mennek, és másnapra már akár az egész iskolát is bezárhatják. Utána már tanulni sem kell, mert hát nem is lehet. 

Mert a táblagépekkel is úgy járhatnak a gyermekek, mint a rászorulók az ingyenmaszkkal, amit a kormány szintén megígért a járvány kezdetekor, és ha még sokáig így megy, meglesz a védőoltás, és már nem lesz szükség rá. A megígért 250 ezer táblagépet esetleg megveszik a jövő tanévre. Még jó, hogy a választásokkor használatosokat sikerült beszerezni.