Farcádi Botond
Autentikusan romániai életérzés az, amikor az ennél rosszabb már nem lehet megállapítást tapasztalataink alapján naiv idealizmusnak bélyegezzük, gyorsan elhessegetjük, és valamiféle torz Stockholm-szindróma, túszejtőinkkel rokonszenvező, elnéző magatartás vesz erőt rajtunk, ha egyszeriben belegondolni kényszerülünk abba, hogy az éppen aktuális vezetőinket ki követi majd tisztségében. És akkor elborzadunk. Mert annyit, annyiszor és annyi mindenkiben csalódtunk már, hogy még egyszer el nem hisszük, hogy ennél már csak jobb lehet – és annyira rémisztő a funkcióra éhes feltörekvő figurák látványa és teljesítménye, hogy szinte már kedveljük a jelenlegieket.
Így van ez az államelnökökkel: Traian Băsescu után még talán reméltük, hogy nála csak jobb lehet a Nagyszeben városából érkező Klaus Iohannis, most hat év után már-már visszasírjuk a szekus hajóskapitányt – mindkettő ugyanannyira magyarellenes, ugyanúgy teljhatalomra törekszenek, de az előbbiben legalább volt némi spiritusz. Miniszterelnökök tekintetében talán még látványosabb a lecsúszás: Emil Boc jelenlegi kolozsvári polgármester kormányfői teljesítményét már-már a válságkezelés modelljének értékelhetjük főként annak tükrében, hogy kik követték tisztségben, miként jutottunk el a szemtelen, de arrogáns Victor Pontán, a magyarok akasztásával fenyegetőző Mihai Tudosén vagy éppen a tehetetlen Viorica Dăncilán át Ludovic Orbanig. Hiába látjuk a fokozódó káoszt, a vízió teljes hiányát, Ludovic Orban teljesítményének megítélését nem szabad elkapkodnunk, s nem csak elődeihez kell mérnünk, hanem lehetséges utódaihoz is.
Mert bármennyire ellenszenves legyen most a liberális kormányfő, nem árt, ha tudjuk: a bukaresti sajtó egy része szerint legfőbb párton belüli riválisa – és lehetséges utódja a miniszterelnöki székben! – nem más, mint Rareș Bogdan, a Nemzeti Liberális Párt elnökhelyettese, Klaus Iohannis kedvence. Aki pedig éppen a minap adott kis ízelítőt politikai krédójából mindazoknak, akik esetleg feledték magyarellenességben tobzódó produkcióit a televízió képernyőjén. Nem akárhol bukkant fel a liberálisok elnökhelyettese: Marosvásárhelyen korteskedett, szokásához híven magyarellenes uszítással. Szónoklatában a liberálisok elnökhelyettese az RMDSZ-szel folytatott harcról és az RMDSZ képviselőinek „szétzúzásáról” beszélt, majd a nemzeti érdekre és a hasznos szavazatra utalva felszólította Dorin Floreát és Claudiu Maiort, hogy lépjenek vissza a liberális jelölt javára. Rareș Bogdannak, persze, voltak ennél súlyosabb magyarellenes kirohanásai is, szava pedig a legkevésbé sem súlytalan, legutóbb a parlamentben éppen az ő nacionalista hangulatkeltése nyomán utasítottak el egy sor tanügyi törvénymódosítást, ami azt bizonyítja: jóllehet, hivatalosan európai parlamenti lépviselőként dolgozik, befolyása kiterjed a bukaresti ügyekre is.
Óvatosan kívánjuk hát Ludovic Orban bukását: még a végén Rareș Bogdant ültetik a nyakunkba.
