Minden szeptember legnagyobb ünnepe a tanévkezdés. Igaz, a népi hagyomány szerint szeptember a Földanya hava, mivel ennek első napjaiban vetik a jó termő búzát, ezt követi Kisboldogasszony napja és a Mária-ünnep, de nevezik Szent Mihály havának is, amihez a nyájak legelőelhagyása fűződik.
A szőlősgazdáknak is ekkor akad a legtöbb dolguk, a szüreti mulatságok időszaka is ekkor van, ilyenkor tartják a kínálat szempontjából leggazdagabb őszi vásárokat. A legtöbb családot érintő szeptemberi nap mégiscsak a becsengetés. Gyermekek, szülők, nagyszülők, pedagógusok számára ez az ősz legkülönlegesebb napja, tele izgalommal, várakozással, a találkozás örömével, az oktatásért felelős döntéshozóknak, végrehajtóknak pedig a mindennel felkészültünk, mindenben jól döntöttünk nyugalmával kellene ezen a napon felkelniük. Ebben az országban sajnos ez nem így van, utóbbiak magukat és polgárok millióit ámítják, ez a hamis béke önti el lelküket.
Kezdjük a döntéshozókkal. Ennyi egymásnak ellentmondó és bizonytalanságot gerjesztő rendelkezés még akkor sem született a hazai oktatás terén, amikor egy év alatt háromszor váltott minisztert a szaktárca, amelynek élén a legtehetségtelenebb politikusokat vonultatta fel az éppen regnáló kormány, igaz, az sem történt meg az elmúlt harminc esztendőben, hogy egymás mocskolása helyett egy harmadik tényezőt, a koronavírus-járványt lehessen hibáztatni mindezért. Természetesen ezt az egérutat is kihasználják hajmeresztő magyarázataikkal a hatalom korifeusai, mit sem törődve azzal, hogy már senki sem hisz nekik, és a sok hazudozással azokat sem tudják behálózni, akik korábban bíztak a tudjuk-megoldjuk politikában. A végrehajtókról sem mondható el, hogy mindent megtettek a zökkenőmentes tanévkezdésért, hisz közbeszerzési zűrzavarok, érdekek mentén húzódó keresztbetevések miatt késnek az új tankönyvek, a diákok nem kapják kézbe tanévkezdéskor a kormányprogram révén beígért táblagépeket, a vakáció alatt kiegészített igénylistákat számba sem veszik, de sok iskolában nem az okostábla, a kamera, az internetkapcsolat a legnagyobb probléma, hanem a vezetékes víz és az illemhelyek hiánya.
Digitális korszakban az új tanév kezdetén nem a koronavírus-járványra kellene fogni az oktatásban felelhető összes hiányosságot, hisz fertőző betegségek, őszi járványok, gyermekközösségekben ilyenkor tapasztalható megbetegedések eddig is voltak. Az online oktatásnak már régóta elérhetőnek kellene lennie azok számára, akik hasmenés, himlő, egyszerű hűlés, láz miatt néhány napig otthon maradnak, és ha állapotuk engedi, követhetnék, mi történik az osztályban. Ha másért nem, hát az osztálytársakkal való kapcsolatért, azért a közösségi élményért, amit az óvodának és iskolának jelentenie kellene. Ha megfeledkezünk az oktatásnak, nevelésnek erről a szerepéről, és csupán információátadó eszköznek tekintjük az iskolát, akkor ne várjuk el, hogy a jövő másként alakuljon.
Nem lesznek ünnepélyes tanévnyitók, másként marad emlékezetes az első iskolanap a hatévesek számára, de akik hiszünk az iskolacsengő örök és tiszta hangjában, legalább erre hallgassunk, és ne a mostani, hamis hangzásra.