Legjobb, ha még a magyar emlékek is a feledés homályába merülnek, miként az legutóbb Kolozsváron Nagyvárad–Kolozsvár vasútvonal átadásának 150. évfordulóján történt, ahol a magyar állam által épített vasútállomás falára kizárólag román nyelvű emléktáblát helyeztek el, bár a kincses városban még most is él néhány tízezer magyar, de hát minek (a rossz) magyar emlékeket feleleveníteni. Függ még egy másik emléktábla is, amelyen felsorolták az állomásfőnökök neveit, de csak 1945-től, mert a korábbiak (micsoda véletlen!) ismeretlenek. De a magyar nyelv feleslegességének bizonyítása az a kolozsvári bírósági döntés is, miszerint egy vegyes házasságból (magyar anya, román apa) származó gyereket román óvodába kell küldeni, mert úgy majd –úgymond – könnyebben érvényesül. Ezek után az sem lenne meglepő, amilyen jó a hangulat mostanában a parlamentben, ha törvényt hoznak arról, Iohannis szívesen ki is hirdetné rögtön, hogy minden magyar gyereknek román óvodába és iskolába kell járnia.

Különben láttam egy dokumentumfilmet Kizárólag Romániában címmel a bánsági Temesvárról és Aradról. Abban sem tettek említést a magyarokról, mintha románokon kívül csak szerbek éltek volna és élnének azon a vidéken. Nem feledkeztek meg a Páduai Szent Antalnak szentelt római katolikus templomról sem, amelyet a szerb Milan Tabacovici tervezett. Olyan semmiséget természetesen nem említettek, hogy amint a Wikipédia írja: „Valószínűleg Arad Urod, Orod lehetett, az itteni várba I. István által az Ajtony vezér feletti győzelme után kinevezett első ispán neve”. De miért is említették volna például Temesvár főépítészének, Székely Lászlónak szecessziós épületeit?

De térjünk vissza a kutatásra, amelyben az erdélyi magyarokat arról is faggatták, hogy mit gondolnak magukról, mennyire jól tudnak románul? A válaszok szerint a fiatalok és a nők önkritikusabbak, bevallják, hogy nem beszélnek helyesen, de a megkérdezettek 22 százaléka állítja, hogy (saját megítélése szerint) kommunikációja tökéletes, 16 százalék nehézségekkel küzd vagy egyáltalán nem otthonos a román nyelvben. Sokan úgy gondolják (de mindig másról és nem saját magukról), hogy „sok magyar nem is akar megtanulni románul”. Ezt mondják magyarok a magyarokról, mert ezt terjesztik róluk a románok. A román nyelvoktatás minőségéről a válaszadóknak lesújtó a véleményük, pedig a román politikusok mindent elkövetnének azért, hogy megtanuljanak románul, de hogy elfelejtsék anyanyelvüket, számukra még kényelmesebb volna. Csak azt nem tudom, hogy miért tiltakoztak a politikusok olyan nagyon, mikor felvetődött az, hogy a líceumot végzettek anyanyelvükön felvételizzenek az egyetemre. Saját tapasztalatból tudom, mivel többen is magyar középiskolát végeztünk, és gyengécske román nyelvtudással rendelkeztünk, hogy három hónap után már nem volt különösebb gondunk a román nyelvvel, és az öt év után általában elég jól beszéltünk. Sajnálom azt a fiatalembert, aki most azért nem megy a Brassói Egyetem erdészeti szakára, mert (saját bevallása szerint) nem tud megtanulni románul, ezért a soproni Erdészeti Egyetemre váltott. Aztán, ha hazajön, csak megérteti magát az erdő fáival és vadjaival.