Az épkézláb fiatalember ott ült a kocsma hűvös teraszán. Előtte söröspohár, fehér habbal, látszott, most csapolták, hidegen. Nem akartam zavarni, de muszáj volt szóba állnom vele. A gyümölcsösben megnőtt a fű, a gaz, le kéne vágni, szükség van a segítségre. Örökség, nem hagyhatom veszni.
Köszöntöm, fogadja, régebbről ismerem. Elmondom a bajomat. Nagyon készségesen felvilágosít: most épp nem ér rá, dolga van, amúgy is igen nagy a hőség, még valami baja lesz a mezei napsütésben. Sokba kerül a kezelés, pláne a szociális segélyből nehéz lenne fizetni. Jobb megelőzni a bajt. Ha nem, akkor nem, ha nincs szükség a napszámra, akkor próbálkozom máshol, másnál. Elköszönök, ő is. Aztán még megtoldja: de azért egy sört fizethetnél!
A szociális segélyért sokan keményen „megdolgoznak”. Nem egyszerű egy vagy több napon keresztül támasztani a seprű nyelét, lődörögni az utcákon, tereken, ilyen vagy olyan „munka” végzése közben. De pénz áll a házhoz, ha így is meg lehet keresni a mindennapi betevő falatot, minek is mennének dolgozni? Persze, ez nem mindenkire vonatkozik, vannak, akik valóban rászorulnak a különféle szociális segélyre, sőt, többet is érdemelnének.
Mostanság javában zajlik a pityókaszedés, és ahol a gazda befejezte a betakarítást, azonnal megjelennek a tarlót járók. Képesek egész napon át kapával vágni a földet, hogy estére összegyűljön egy-két zsák burgonya, amelynek minőségéről nem is érdemes beszélni. De ha ajánlatot kapnak, hogy napszámosként egy nap alatt megkereshetnek bizonyos összeget, és még egy zsák krumplit is hazavihetnek, azonnal rávágják: ennyiért nem dolgozom!
Baj van a rendszerrel, a sokszor érdemtelen szociális támogatások, de egyebek okán is. Mert aki azt mondja, hogy nincs munka a mezőgazdaságban, és az nincs megfizetve, az lényegében nem akar dolgozni. Szomorú, de ez van.
Viszont másik oldalról is meg kell nézni a dolgokat. Sokan látják a pénzkeresés lehetőségét a mezőgazdaságban, és úgy gondolják, egy-két napszámossal meg lehet oldani a problémákat, el lehet végeztetni a munkát. Nem egészen így van. A mai mezőgazdaság szakmaiságot követel. Aki gazdálkodni akar, végezze profi módon, álljon oda a munka mellé, legyen számára vállalkozás a farm.
Jó példák vannak a kicsik számára is. Például Dél-Tirolban (ha az ottani autonómiát vesszük példaképnek, akkor a munkaritmust is tőlük kellene ellesni...), ahol húsz tehén, tíz hektár (az már rengeteg föld ott) után megél egy család – sőt, több nemzedék is egy időben. A család apraja-nagyja odaáll a munkához, lényegében számukra az a fizetés, amit itthon sokan kifizetnek a napszámosoknak, alkalmi munkásoknak.
