Mindenki kritizálja az oktatást, pedig forradalmi változás ment végbe az iskolákban, mert kötelező a maszkviselés és a kézmosás. Én ugyan sajnálom a diákokat, mert régebb a felkészültebb padtárstól még tudott másolni a gyengébb vagy lustább, de most a nagy távolságtartás miatt és mert egyedül ül a tanuló a padban, ennek is vége. A súgó szájmozgásából tudott olvasni a felelő, de jelenleg ilyen lehetőség sincs. De mi lesz vajon az iskolai diákszerelemmel, mikor maszkosan nehéz lehet a diákoknak még egy csókot is csenni? Az viszont határozottan jó, hogy a diákok maszkosan nem tudnak cigarettázni!

Volt hat hónap arra, hogy a tavaszi iskolabezárás után a hiányosságokat orvosolják és az oktatási miniszter előtt fáklyaként lobogott a cél, hogy az új tanévet jó körülmények közt sikeresen megkezdjék. Milyen jól beigazolódik a közmondás, hogy jó munkához idő kell és a rosszhoz még több. De a több sem volt elég, mert nem sikerült minden célkitűzést megvalósítani. Pedig jó elképzelésben nem volt hiány, s a miniszter asszony sem tehet róla, ha minden nem sikerült. A megígért 250 ezer táblagépet nem sikerült beszerezni, hiszen ő nem beszerző. Aztán az ígért óraszámcsökkentésből sem lett semmi, de jobb is így, mert bár addig legyen sok óra, amíg ismét teljesen be nem kell zárni az iskolákat, azután már egyet sem kell tartani. Mivel most a gyermekeknek távolságtartóaknak kell lenniük, nincs elegendő osztályterem, de ezt a problémát kisebb helységekben könnyen lehet orvosolni, ahogy azt a Tulcea megyei Isaccea településen is megoldották, ahol az iskola javítását nem tudták befejezni szeptember 14-ig. Ott a tanítást a városi ravatalozóban kezdték el. Mivel a kisebb helységekben elég ritka a temetés, azok nagyobbrészt kihasználatlanul állnak, és bennük egy-egy osztálynyi tanulót lehetne oktatni. Temetéskor legfennebb szabadnapot kapnának a diákok.

A tanévnyitókra a szülőknek nem szabadott bemenni, de ez a szabály is csak egyesekre vonatkozott, kettesekre nem, mert például a bukaresti főpolgármester asszonyra, Gabriela Fireára és férjére, a voluntari-i polgármesterre nem volt érvényes. Sőt, nekik még maszkot sem kellett viselniük, amíg fényképezték őket (azt mondták, csak 30 másodpercig), mert különben a hölgy sztármosolya nem érvényesült volna.

A tanévkezdés alkalmából elnökünk, Iohannis oly beszélyt adott elő, hogy ha a gyermekeknek szavazati joguk lenne, biztosan az ő kedvenc pártjára, a liberálisokra szavaznának. Azt mondta, hogy a gyermekek lelkesedése, az öröm és a várakozás, hogy visszamenjenek az iskolába, változatlan maradt. „Szuperhősök lehettek, ha rendesen kezet mostok és maszkot viseltek, bízom bennetek” – szavalta Iohannis. Ludovic Orban is kijelentette, hogy a tanévkezdés mindenkinek öröm, a gyermekeknek, a tanároknak és a szülőknek is. Rossz a maszkkal, de rosszabb maszk nélkül” – mondta ki a szentenciát. A maszkviselés előnyeit is ecsetelte a Vâlcea megyei liberálisokkal találkozva mondván, hogy: „a viszontlátás örömét a szemekből ki lehet olvasni”. Tiszta haszon ez a maszk, mert nincs más mit tenni, ha valakivel találkozol, a szemébe kell nézned. „A szem a lélek tükre, és sokszor elfeledjük ezt” – szólott maszkja alól kikandikálva. És ha valaki vigyorog a maszk alatt, azt is elárulja szeme, mert aki nevet, az a szemével is nevet. Az Orban és a Iohannis szeme is kacagott, mikor 15-én, öt év halasztgatás után nagy csinnadrattával átadtak egy 7 km-es metrószakaszt. Orban azt is állította, hogy senki nem születik nyakkendővel és magas sarkú cipőben (gondolom ezek akadályoznák a szülést), és idővel mégis viseljük azokat. Ez az! Divatba kellene hozni a maszkot és a gumikesztyűt. Divatszalonokat kell felállítani, ahol elegáns és divatos maszkokat terveznek. Ahogy a nők sminkelik magukat, a maszkokat is lehetne sminkelni, vagy arcot festeni rájuk úgy, hogy viselője előnyösebben nézzen ki, mint a valóságban. Nem kellene a ráncokat sem felvarrni, csak a szem körül. És a végén úgy divatba jön a maszkviselés, hogy akkor is fogjuk viselni, akár egy trendi napszemüveget, mikor nem lesz kötelező.