A vasárnapi önkormányzati választásokon való részvétel természetesen jóval több felekezeti kérdésnél, az valójában a szavazati joggal rendelkező polgárok lehetősége, mellyel, ha közvetve is, de alakíthatják közösségük életét. Az 1989 decemberében megszerzett alapjogok egyike változatlanul a szavazati jog.

Ma ugyanis már egyértelműen látszik, ahhoz, hogy egy kis település vagy akár egy megyeszékhely kimozduljon a holtpontról, elinduljon a fejlesztés útján, gondolkodó, jövőt tervező emberekre van szükség. Politikusokra végső soron, hiszen egy-egy önkormányzatban a képviselő-testületi tagság a belépőt jelenti a politizálók, azaz a közügyekkel foglalkozók körébe. E tábor tagjainak feladata a tervezés, ugyanis előrelátás, vízió nélkül nincs változás, nincs fejlődés, de még irány sincs. Csak sodródásról beszélhetünk, s miként tartják, céltalan hajóst még a hátszél sem segíti. Másrészt, felelős társadalmi létünk része a közügyekbe való beleszólás, így a leadott szavazat is jóval több négyévenkénti pecsételésnél. Szavazatunk állásfoglalást jelent. Véleményformálást. És szürkülő, tunyuló világunkban a vállalt, érvek mentén megfogalmazott vélemény olyan felhajtóerő, mely képes változást generálni.

Érdemes tehát mérlegelni, életterenként megfontolni: merre tart a falu, a község, a város, végső soron a közösség? Ha valaki visszaélt az ott élők bizalmával, leváltható; ha az eddigi nézetekkel és cselekedetekkel azonosulni lehet, támogatható. Szeptember 27-én ennyit lehet megtenni, és ez nem kevés, hiszen ha működőképes demokráciára vágyunk, az közösségi szerepvállaláson alapul. Mely természetesen nem csupán voksolást jelent, hanem számonkérést is. És járványidős, szükségállapotos világunkban az is bebizonyosodott, az önkormányzat az egyik olyan intézmény, ahová gondokkal fordulni lehet és kell is. E zilált, visszaélésekben is bővelkedő időszakban még inkább meghatározó lesz, ki ül majd a polgármesteri székben, milyen csapat veszi körül. És bár a mostani választás különbözik az eddigiektől, a lényeg nem változott: azon erdélyi, székelyföldi magyar emberek, akik nem csupán remélik a jövőt, hanem azért cselekednek is, nem tévednek, ha élnek a szabad választás lehetőségével.