Eme cselekedet és a hozzá hasonlók százai, ezrei eredményezték azt, hogy Vásárhelyen végre sikerült legyőzni azt a tábort, amelynek képviselői az eddigi, minden idők egyik legkártékonyabb városvezető körébe tartoznak. Soós Zoltán független polgármesterjelölt győzelme önbizalomra, további célokra okot adó fejlemény, mely mindenekelőtt a vásárhelyiek számára meghatározó, kitartásukat, küzdeni akarásukat dicséri, de erdélyi, romániai viszonylatban is jelentős. Az, hogy a Marosvásárhelyen leadott 57 417 szavazatból 24 950-et Soós szerzett meg – a második befutó a maga 7611 voksával a nyomába sem ér – egyértelműen jelzi, hogy a vásárhelyiek többségének elege van a retrográd eszmékből, a sehova sem vezető hőbörgésből. Bernády György városában igen szép győzelem az erdélyi magyar pártok által támogatott Soós Zoltáné, mely egyben új lehetőséget jelent az erdélyi politika terén is.

Kizárólag a magyar polgárokat megszólítva ugyanis Soós nem érhetett volna célba. Kampánya végig kétnyelvű, mindkét közösséget megszólító volt – mi több, nem feledkezett meg a cigányságról sem –, miként első, szavazatokat köszönő beszéde is román és magyar nyelven hangzott el. Együtt győztünk, közösen, mondotta, és biztosította a város román és magyar lakóit, hogy mindkét közösség érdekeit képviselni fogja. „Visszanyertük a városunkat. Nem mi, a magyarok, hanem mi mindannyian, marosvásárhelyiek. A korrupció és a keresztapák felett arattunk győzelmet. Ez egy történelmi győzelem, és köszönöm, hogy támogattak engem” – jelentette ki a választásokat követő első beszédében, hozzátéve, nem új várost, nem csodát, hanem új szemléletet ígér.

Ehhez viszont arra is szüksége volt, hogy a marosvásárhelyiek túllépjenek az etnikai szavazás igen érzékeny kérdésén. Fel tudta maga mögé sorakoztatni a gondolkodni kívánó román ajkúak egy részét is, ez pedig új irányvonal, hiszen azokban az erdélyi városokban, ahol az ott élő magyarok kisebbségbe szorultak, csak az összefogás, egy vállalható román–magyar viszony megteremtése jelenthet járható utat. E térségekben az összefogás, a szövetségesek keresése is feltétele a változásnak, nem csupán Marosvásárhelyen – melynek magyar közösségét olyan traumák érték, mint a fekete március, majd az azt követő tömeges kivándorlás, a módszeresen szétcincált MOGYE, illetve az elbizonytalanított magyar katolikus iskola ügye –, hanem másutt is. Figyelemre méltó, hogy a mostani önkormányzati választások során más, román többségű településeken is sikerült magyar polgármestert választani, például Szászrégenben és Gyimesbükkben is. Ez pedig azt is jelzi, hogy noha a nacionalista uszítók továbbra sem fognak elcsendesedni, mozgásterük mégis szűkül, mert a választani tudó polgárok értelmesebbek, mint ők.