Az aradi tizenhármak mellé gróf Batthyány Lajos, az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke, Kazinczy Lajos honvédezredes, a 15. aradi vértanú és Csány László, a Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztere, korábban Erdély kormánybiztosa tiszteletére állított kopjafákat Balázs Antal, az emlékpark kitalálója és megvalósítója. Az eddigi október 6-i megemlékezésektől eltérően az ideit szerényebben, visszafogottabban kellett megszervezni, a mikós diákok műsora elmaradt, csak tizenhat fiú állt ki – mint eddig is mindig – a kopjafák elé. Az esemény nyitányaként Szabó Mihály, a Székely Mikó Kollégium nyugalmazott zenetanára játszott tárogatóján, majd a szintén mikós Imreh Zsanett adta elő Faludy Györgynek hetven évvel ezelőtt az ÁVO pincéjében írt Október 6. című versét. Nagy Zoltán történész – alkalmi szónokként, ugyanis Benkő Erika parlamenti képviselőnek le kellett mondania a rendezvényen való részvételét – történelmi visszatekintőjében a Világostól Aradig terjedő időszakot elevenítette fel, beszédében kiemelve, nem csak a nemzet függetlenségének és fennmaradásának ügyét szolgáló, azért életüket is áldozni kész katonákra, de a politikai vezetőkre is emlékezni kell – ezért véste kopjafába Balázs Antal gróf Batthyány Lajos és Csány László nevét.

Beszédében Balázs Antal felelevenítette, egy évvel ezelőtt azt kérdezte a mikós diákoktól, ha farag még három kopjafát az addigi tizenhárom mellé, kerül-e három legény, aki kiálljon elé október 6-án – és örömmel nyugtázta, hogy akadt. Azt már kevésbé megelégedve állapította meg, hogy évről évre többnyire ugyanazok vesznek részt a megemlékezésen, hiszen ő azzal a gondolattal készítette és állította fel a kopjafákat, hogy legyen hová menni emlékezni, és hogy azok emlékezzenek, akiknek szabadságáért adták az aradi tizenhármak életüket. Szót ejtett a két „hiányos” kopjafáról is, az első tizenhárom kopjafa mindenikébe ugyanis diónyi aradi földet rejtett el, a most felállított három egyikébe, a szintén Aradon kivégzett Kazinczy Lajoséba volt még egy diónyi aradi földje, de a gróf Batthyány Lajos és Csány László kopjafájába már nem tehetett a miniszterelnök mauzóleuma, illetve a miniszter sírja vagy zalaegerszegi szobra mellől gyűjtött földet, mivel „ez a szájkosaras világ” megakadályozta. Felkérte hát a mikós diákokat, hogy segítsenek neki ebben, bár azt is kilátásba helyezte, versenyre kel velük.

Szabó Lajos plébános, címzetes kanonok áldásában bibliai példázatra utalva arra kérte a megemlékezés résztvevőit, kiemelten a diákokat, legyenek hős vértanúknak hős utódai, próbáljanak tőlük hazaszeretetet tanulni, hűséget Istenhez, a családhoz, a nemzethez, próbálják visszaállítani életükbe a szó szentségét. Akkor leszünk méltó utódai az aradi tizenháromnak, ha nem megszokás vagy parancs hoz ide bennünket, hanem akarjuk a változást, akarunk hős vértanúk hős utódai lenni – zárta beszédét Szabó Lajos.