A döntés értelmében jelentős mértékben megújulhat Háromszék parlamenti képviselete: a képviselőházi lista első három helyére új emberek kerültek Miklós Zoltán, Könczei Csaba, Gál Károly személyében, parlamenti múlttal a felsőházba pályázók – Fejér László Ödön és Benkő Erika – rendelkeznek. A névsor újítási törekvéseket tükröz, ugyanakkor érezhető a széki-területi egyensúly megteremtésének szándéka is. Nyitott kérdés egyelőre, hogy lesz-e valamiféle megállapodás, együttműködés az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetség pártjai között, és ha igen, akkor ennek milyen következményei lesznek a jelöltlistákra, tény azonban, hogy az önkormányzati választások eredményeit, de főleg a részvételi hajlandóságot tekintve nem lesz könnyű dolga a parlamentbe pályázóknak és a mögöttük álló csapatnak, amikor mozgósítani kell a háromszékieket.

Az elmúlt évek során megrendezett különféle választások, népszavazások során ugyanis Székelyföld határai egészen különös módon rajzolódtak ki: a részvételi hajlandóságot ábrázoló térképeken különültünk el az ország többi megyéjétől, mint olyan térségek, ahol rendszerint az átlagosnál alacsonyabb a szavazási kedv. Volt alkalom, amikor ezt különösebb szégyenérzet nélkül viseltük, például a szociáldemokraták figyelemelterelő hadműveletének számító népszavazáson vagy az elnökválasztás második fordulójában, máskor viszont kifejezetten lehangoló volt a nagyfokú távolmaradás, különösen az önkormányzati választásokon, ahol saját vezetőinek megválasztásáról dönthetett a közösség. Persze, a kép árnyalt, hiszen számos helyszínen a versenyhelyzet elmaradása vagy éppen a komolyabb tét hiánya is hozzájárult a viszonylag alacsony részvételhez, ráadásul több településen kifejezetten nagy arányban vettek részt a voksoláson a lakosok, a megyei, sőt székelyföldi összkép azonban mégis inkább negatív. S bár kétségkívül sok igazság rejlik abban az elcsépelt szólamban, hogy a távolmaradás is üzenetértékű, azért a demokráciában mégiscsak azok hangja, véleménye számít, akik élnek alapjogukkal, és részt vesznek a szavazáson. Ha nem tetszik a polgármester, akkor azért, hogy leváltsák, ha elégedettek vele, akkor azért, hogy megerősítsék tisztségében, ha senkiben nem bíznak, akár versenybe is lehet szállni. Egyetlen döntés van, ami nem vezet sehova: a távolmaradás, hiszen azzal önként lemondunk arról, hogy beleszóljunk sorsunk, közösségünk, környezetünk alakításába. Mégis, egyre inkább ez a hozzáállás vált uralkodóvá vidékünkön.

A kóros közömbösség lehet ezért a legnagyobb ellensége a parlamentbe készülő új csapatnak, de az erdélyi magyar politikai elit egésze számára is ennek legyőzése jelenti most a legfőbb kihívást.