A héber naptár szerint szeptember 18-án új évet köszöntöttünk, amely az év hetedik hónapjára esik, a Tórában a Jom Teruah. Az idei év az 5781., ünnepe a Ros Hásáná.
A zsidó újév első és második napját, bárhol is éljenek a zsidók a nagyvilágban, mindenhol megünneplik. Ezért mentünk mi is – a sepsiszentgyörgyi zsidó közösséget vezető Herman Rosnerrel – Brassóba, ahol Dan Floroian, az ottani zsinagóga elnöke tartott ünnepi beszédet. Az ünnepség estebéddel fejeződött be, a Shalom – Béke – nevű vendéglőben (megfelelő távolságban) gazdagon terített asztalok vártak bennünket: méz, gyümölcs, kóser bor, whisky, bőséges előétel, főétel, sütemények és hűsítők kínálták magukat. Szimbolikusan tetőzte az ünnepet minden asztalnál a gyertyafény. A gazdag terítés azt a kívánságot jelképezte, hogy az új esztendő is hozzon bőséget és jólétet. Elgondolkodtam azon, hogy a Gergely-naptár, amelyet mi is használunk, közel 3800 évvel fiatalabb. E 38 század alatt mennyi-mennyi történelmi esemény helyszíne volt a Szent Föld, mennyi minden történt a zsidók életében!
Hányatott, megpróbáltatásokban bővelkedő történelmükből most csak azokat a tényeket említsük, amelyekre még élő emberek is emlékeznek. Németország kirobbantja a II. világháborút, megkezdődik a zsidóság deportálása Európában (kevés ország kivételével). A koncentrációs táborokban és azokon kívül történt atrocitásoknak se szeri, se száma. A háború alatt hatmillió zsidó esik a nácik áldozatául, a háború után pedig az agyonnyomorgatott maradék zsidóság egy része hazatért a háború előtti életéhez, vagy a befogadó államokban telepedett le, de sokan költöztek az ősi földre, Izraelbe is. Izrael államot 1948. május 14-én, az ókori zsidó királyságok területén alapították meg, és most is megvan, habár a szomszédos államokkal szinte folyamatosak az összetűzések.
E sokat szenvedett népnek kívánjunk reményekben, megvalósításokban bővelkedő új esztendőt. Hadd legyen 5781 a bizalom, a béke, a szeretet, a barátság, a megelégedés éve.
Veres Ibolya, Uzon
