A butaság keltette végtelenségnek csak a nevetés szabhat határt. A nevetés, amely a szabadság és a végtelenség igazi mértéke. Oly mértékben vagy szabad, amilyen mértékben önfeledten tudsz nevetni. Ez a szabadság véges emberi eszközökkel nem mérhető és nem korlátozható. Ha egy karikatúrában nincs valami ördögi, akkor nem lehet isteni. Ennek a látszólagos kettősségnek a mértékét megtalálni, jelenti az igazi művészetet. A mérték pedig nem más lehet, mint te magad. A szatíra, az élc és a karikatúra megtisztítja a lelket. Rövid időre bár, de megszabadulsz terheidtől. Ezért nevess! A végtelenség érzete valójában a tiéd lehet. A nevetés ugyanakkor gyilkos fegyver is, amely a védtelennek is vigaszt adhat. De ne feledd, ez a végtelenség és határtalanság nem lesz nagyobb, ha mások szabadságát veszed el, ha mások szabadságát korlátozod. Ellenkezőleg. Csak mások szabadsága által lehetsz még szabadabb. A butaság félelemre épül. Az önmagunktól való félelemre is.

Akkor leszel hangos és agresszív, amikor félsz meghallgatni saját belső hangodat. A nevetés sohasem zár ki. Ellenkezőleg, mindig társat keres, mindig magával ragad.

A sajtószabadság számomra azonos a kinyomtatott karikatúrával. Míg a karikatúra szabadságának, lehetőségeinek csak jó ízlésünk, műveltségünk és józan ítélőképességünk szabhat határt, addig a megjelenését számos, nem esztétikai tényező befolyásolhatja. A média a nyilvánosság eszköze. Olyan, mint egy nagy kirakat, amelyben minden szellemi, politikai áramlat a saját kirakatrendezőjével teszi szebbé, mutatósabbá azt a kreált valóságot, amire a fogyasztó vágyik. Ebbe a karikatúra is kénytelen beleilleszkedni. Mégis, sokszor megtörténik, hogy a szatirikus rajz olyan, mint a hívatlan egér a szmokingok és selyemszoknyák között a kirakatban. Felháborító, de ugyanakkor figyelemfelkeltő. A jó médiatulajdonos és bölcs szerkesztő erre a célra saját egereket nevel.

Léphaft Pál