Az első látogatók dél környékén érkeztek, majd ahogy egyre melegebben sütött a nap, úgy kezdett megtelni a kastély udvara érdeklődőkkel. A birtokkal szembeni parkolóban a gépkocsik rendszáma alapján nemcsak háromszékieket, hanem brassóiakat, hargitaiakat, sőt, bukarestieket is érdekelt az esemény. És nem csak magyarokat: az Erdélyi Élet Múzeuma munkatársainak elmondása szerint volt, hogy bő húszfős román csoportot kellett végigvezetniük az egykori grófi hajlékon.

Az udvaron zajló tevékenységek közül a gyerekek számára a legnépszerűbb a pónilovak által húzott szekér volt, de a kézműves-tevékenységekbe is szívesen bekapcsolódtak, s látható volt, hogy a kürtőskalács is felkeltette érdeklődésüket. A felnőttek a kastélyt és környékét járták be aprólékosan, majd amikor illatfelhő borította be a környéket, egyre többen érdeklődtek arról, hogy mi is fő az üstökben. A lacikonyhások környékén járva a szervezők közül többen is arra hívták fel figyelmünket, hogy a szakácsok és felszolgálók közt van a Baróti Szabó Dávid Középiskola turisztikai osztályának öt tanulója is, s nem győzték dicsérni munkához való hozzáállásukat.

Amikor a székelyudvarhelyi Arany Griff Rend Hunyadi-korabeli ruhába öltözötten fegyvert rántott, az udvar többi részén érezhetően minden más háttérbe szorult. A „vitézlő urak” vezetője, Sashalmi-Fekete Tamás történész részletesen és nagy beleéléssel magyarázta, mi is látható. Szólt a fegyverekről, azok fejlődéséről és a készítésüknél felhasznált anyagokról, hogy támadásnál és védekezésnél miként lehet hasznukat venni. A vágó- és szúróeszközök ismertetése után a rendhagyó történelemóra az íjak bemutatásával folytatódott – és jó volt távol állni tőlük, mert nem játékszereket, hanem akár harcban is használható, igazi fegyvereket használtak.

A délután fénypontja Diana Jipa (hegedű) és Ștefan Doniga (zongora) előadása volt. A tehetséges és elismert művészek nem először jártak Erdővidéken, a Kálnoky házaspár zalánpataki birtokán is felléptek, amikor augusztus elején Károly herceg a hazai turizmus erősítése érdekében küldött üzenetét mutatták be.

A szervező, Szabó István úgy nyilatkozott, bár a járvány miatt a megszokott, augusztusi időpont helyett csak késve és rövid programmal tarthatták a kastélynapot, mégis sikerként könyveli el, hiszen a megszorítások ellenére is mintegy százötven résztvevő jelenléte azt igazolta vissza, szükség van rá. „Lett volna okuk az embereknek, hogy otthon maradjanak, mégis szép számban voltak, akik úgy érezték, itt a helyük. Ez fontos visszajelzés számunkra, és arra biztat, hogy a következő években ismét két-három napos programmal készüljünk” – mondotta. A szervező szavait erősítette meg a házigazda, Kálnoky Anna is, aki szerint az, hogy aránylag sokan voltak, s láthatóan mindegyik nemzedék megtalálta a maga számára fontos részt, azt jelenti, a családok igenis igénylik az olyan eseményeket, amelyeket ők három éve próbálnak hagyományossá tenni. Bár örvend annak, hogy többen jöttek távolról, de számára mégis az jelentené a valódi sikert, ha a miklósváriak minél nagyobb számban kapcsolódnának be és magukénak vallanák azt. „Idén sok minden nehezítette a szervezést, az sem volt biztos, hogy megtarthatjuk, de végül célt értünk. Remélem, jövő alkalommal már sokkal többen gyűlhetünk össze és minden olyan lesz, mint megálmodtuk valaha” – adott hangot derűlátásának Kálnoky Anna.