Különös érzés volt Sepsiszentgyörgy főterén sétálni vasárnap délután: ragyogó napsütés, frissen sült kürtőskalács illata, aranyló méz, formás és ízletes sajtok, elegáns kézműves ékszerek és megannyi más csábító portéka az Őszi vásárra érkezett árusok standjain – csak az arcokat eltakaró maszkok emlékeztettek arra, hogy tavasztól bizony más világban élünk, ahol új formát keres mindaz, ami addig természetesnek számított: egy kedves mosoly, baráti kézfogás, felszabadult nevetés.
A városunkban hagyományos közösségi ünnep máskor derűs, felszabadult hangulatára rányomta bélyegét az újra fokozódó járványveszély. S bár olykor egészen hátborzongatónak tűnhetett a vásárban eltakart arccal forgolódók-nézelődők látványa, valójában pozitívumként kell értékelnünk, hogy a látogatók és vásárosok túlnyomó többsége fegyelmezetten betartotta a járványidőben kötelező szabályokat. Mert jó, ha hozzászokunk: a maszkok az újfajta, megváltozott normalitás jelei, és nem igaz, hogy alatta nincs mosoly, nincs nevetés, nincs közösségi élet.
Igazából mi itt, Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken nagyjából elégedettek lehetünk azzal, ahogy a világjárvány sodrásában az életünk az elmúlt fél évben alakult. Sajnos nálunk is szedett áldozatokat a vírus, egyre nagyobb nyomás alá kerülnek a kórházak, mind fojtogatóbb a légkör, fokozódik az aggodalom, de mind ez idáig nem omlott össze az egészségügyi rendszer, a tavaszi karantén után pedig, bár esetenként más formában is, de elég sok mindent visszakaptunk abból, ami normális életvitelünkhöz azelőtt hozzátartozott. Megnyíltak a nyári kertek, majd a vendéglők, tarthattunk családi, baráti összejöveteleket, újraindult a sportélet, járhattunk strandra, voltak különféle kulturális események – hogy mindezeket a tavaly még teljesen természetes lehetőségeket idén már eredményként könyvelhetjük el, az a világjárvány következménye, de tény, hogy értékelnünk kell azt a „normalitást” is, amit sikerült visszaszereznünk, visszacsempésznünk életünkbe. Ilyenkor pedig felértékelődik a hely is, ahol élünk, a térség, a város, minden gondjával, bajával együtt is, hiszen tudatosíthatjuk magunkban: ha nagy a baj a világban, jó, ha valahol otthon tudunk lenni benne.
Különösen fontos látnunk ezt most, amikor újra a szigorítások ideje következik. Ha betartjuk azt a néhány szabályt, ami járványidőben kötelező, ha nem dőlünk be a válogatott ostobaságokat hirdető, álhíreket terjesztő, összeesküvés-elméleteket gyártó álforradalmároknak és feltűnési viszketegségben szenvedő félkegyelműeknek, ha figyelünk egymásra, akkor túlleszünk ezen a megpróbáltatáson is. És a jövő esztendőben megrendezendő őszi vásárban bizonyára újra természetes lesz a kézfogás, nem takarja maszk a mosolyt és együtt tudunk nevetni.