Nincs könnyű dolguk, hisz az elmúlt négy esztendőben mélypontra süllyesztették a romániai törvényhozás hitelét, a populizmus, az önös érdekek uralták a parlament mindkét házát, a honatyák pedig politikai színezettől függetlenül eredményesen járatták le magukat és egymást. Azt is megtapasztalhattuk, hogy a demokrácia alapjának tekintett parlamentarizmus mindig csak a többségnek szent, az ellenzék vagy az éppen kormányon levő kisebbség könnyedén talál ürügyet, hogy megkérdőjelezze a választottak döntéseit. Ilyen körülmények között bizony nagyon nehéz lesz meggyőzni a polgárokat, hogy fontos decemberi szavazatuk.

Megítélés és eredmények szempontjából az RMDSZ sem lóg ki a nagy román átlag sorából: sok megkérdőjelezhető voksolást és nagyon kevés sikert tud felmutatni. A magyarság jogai szempontjából jóformán semmilyen előrelépés nem történt, a kétes politikai egyezségek során kialkudott törvények később a nacionalista hangulatkeltés és a politikai játszmák áldozataivá váltak, a magyarellenesség ismét a kilencvenes évek elejét idéző szintre emelkedett, és elmondhatjuk, rosszabb a helyzet, mint négy esztendővel ezelőtt. Ez nagyrészt persze nem a magyar képviselők, szenátorok hibája, ám az már igen, hogy taktikázásaik során sokszor elvtelen szavazásokhoz is csatlakoztak, és hagyták, hogy őket is felzabálja az alapvető emberi, erkölcsi normákat nélkülöző nagy román katyvasz. Ilyen körülmények között kell most ismét szavazatainkra pályázniuk, meggyőzniük, hogy valóban fontos parlamenti jelenlétük.

A jelek szerint az RMDSZ vezetői is tisztában vannak helyzetükkel, jelöltlistáikat próbálják megújítani – ahol lehet, mert még mindig vannak olyanok, akiknek muszáj szerepelniük, függetlenül eddigi áldatlan tevékenységüktől –, ismét kacérkodnak az összefogással, csak-csak összejön valahogy az öt százalék. És mivel parlamenti eredményeket nem nagyon tudnak felmutatni, bizonyára tervek, ígéretek sorjázásával lesz majd tele a kampány, no meg riogatással, hogy mi vár ránk, erdélyi magyarokra, ha érdekképviseletünk kiszorul a román parlamentből. Egyetlen reményük, hogy a járványhelyzet, no meg az előre lejátszottnak tűnő meccs otthon tartja a román választókat is, a magyarok ugyanis az elmúlt voksolásokon bizonyították, hogy egyre nehezebb őket az urnák elé csalogatni.

Bármilyen mélyre süllyedt a romániai politikum, bármennyire hiteltelenítette önmagát, alapvető intézményeit, mégis a parlamenti demokrácia az a berendezkedés, amely leginkább közelít a társadalmi elvárásokhoz. Akárcsak ama viccbéli kuplerájban, nem az ágyakat kell kicserélni, hanem az örömlányokat – és jelen esetben erre csak szavazatunk ad lehetőséget. Még akkor is, ha befogott orral, fintorogva, nem a nagyon jóra, hanem a kevésbé rosszra kell majd ütnünk pecsétünket.