Mezőtúr város önkormányzata, a Benkő Gyula Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpont emléktáblát helyezett el Árkoson a községháza homlokzatán Benkő Gyula (1888—1958) természet- és földrajztanár, természetbúvár, közéleti személyiség születésének 120., halálának 50. évfordulóján. A népes ünneplő seregben jelen volt a dombormű alkotója, Győrfi Sándor szobrászművész és Mezőtúr polgármestere, dr. Draskovits Dénes. Az árkosi emléktábla hasonmását Mezőtúron avatják október 22-én.
— A jelenlevők között egyedül vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy személyesen ismertem Benkő Gyulát — mondta dr. Draskovits Dénes, Mezőtúr polgármestere. — A keménykalapos, mosolygó öreg tanár úr felette szerette a gyerekeket, engem mindig kicsi Draskovitsnak szólított. Szelleme és szemlélete még a hatvanas években is uralkodott a gimnáziumban, amikor én annak diákja voltam. Én kértem fel képzőművészeti alkotótelepünk vezetőjét, a Munkácsy-díjas Győrfi Sándort, hogy vállalja el ezt a megtisztelő feladatot. Érthető tehát, hogy ezek után milyen nagy szeretettel jöttem el Árkosra.
— Kevésbé ismerheti az árkosi nép Benkő Gyula személyiségét, ám a Benkő név azonnal közelebb hozza az emlékezést, minket tiszteletadásra, emléke megőrzésére késztet — mondta Máthé Árpád árkosi polgármester. — Használt előneve minket kötelez, s a mai nap, az új emléktábla újabb kapocs a két település testvéri-baráti viszonyában.
Nem célunk az Árkosi Benkő család históriáját részletezni, de annyi bizonyos, hogy a Benkők egyik ősi fészke ez a falu volt. Udvarhely vármegye levéltárában találunk adatot arra vonatkozóan, hogy az árkosi Benkő György 1500-ban Háromszék főkapitánya volt. E sorok írója az árkosi báró Szentkereszti család levéltárának tanulmányozása során akadt olyan adatra, miszerint a jelenlegi kastély is a Benkő famíliától megvásárolt funduson épült, egy régi, reneszánsz kori Benkő-kúria fundamentumára, a telek a Zuhanás nevű helyen volt. Éppen a háromszéki Benkő család az egyik legjobb példa arra, hogy a harcászatban, a tudományosságban és a papságban jeleskedő háromszéki családok a szélrózsa minden irányába kirajzottak. Csak mélyreható kutatás adhatna magyarázatot arra, hogy Benkő Gyula dédnagyapja, Benkő Ferenc (1745—1816), az első magyar ásványtani mű szerzőjének bölcsőjét miért éppen az erdélyi Magyarláposon ringatták. E sorok írója fiatalkori emlékei között őrzi annak a tanulmánynak a különlenyomatát, melyet Benkő Gyula írt a kovásznai Pokolsárról a múlt század negyvenes éveiben. Árkosi Benkő Gyula édesapja református lelkész, édesanyja egerpataki Kiss Emma. Mivel apja korán elhalt, elemi iskoláit Budapesten végezte, Marosvásárhelyen érettségizett. Földrajzból, természetrajzból és kémiából szerzett tanári képesítést a budapesti egyetemen. 1928—29-ben külföldi tanulmányokat végzett Heidelbergben. Tanárként dolgozott Budapesten, Marosvásárhelyen, Debrecenben, Erzsébetvárosban, Nagyenyeden, Kolozsváron, majd nyugalomba vonulásáig Mezőtúron (1957). Baráti kapcsolat fűzte a költő Áprily Lajoshoz, aki verset is ajánlott neki. Természetbúvár, gyalogtúrázó volt, értékes tárgyakkal gazdagította a gimnáziumok szertárait. 1939—41 között felelős szerkesztője volt a Mezőtúron megjelenő Egyetértés című lapnak. Tagja volt a Magyar Természettudományi Társaságnak, számos tanulmányt, cikket közölt a korabeli lapok oldalain. Néhány munkájának címe: Etika és természettudomány, Jegyzetek a földrajztanítás módszeréhez, Budai József emlékezete stb. Az ő nevét vette fel a Mezőtúri Református Általános Iskola környezetvédelmi oktatóközpontja. Ebben az iskolában emléktáblát helyeztek el Benkő születésének centenáriumán, s ott adják át a Madarak és a fák napján a Benkő Gyula-emlékplakettet.
E sorok írása közben támadt a gondolat, hogy Sepsikőröspataknak is volt egy olyan jeles szülötte, aki az anyaországban is dicsőséget szerzett a háromszéki székelységnek: Szinte Gábor (1855—1914) jeles rajztanár, néprajz- és művelődéstörténeti kutató. Vajha Kálnok és Árkos után Kőröspatakon is Szinte-emléktáblát avathatnánk, hisz közeledik születésének 155., halálának 85. évfordulója.
