Az elmúlt tizennégy nap járványtani mutatói miatt mától minden sepsiszentgyörgyi óvoda és iskola két hétre bezárja kapuit és távoktatásra tér át, ami szülők százai esetében jelenti azt, hogy otthon kell maradniuk kisebb gyermekükkel, a nagyobbakat pedig munka után segíteni kell abban, hogy boldoguljanak az internet segítségével továbbított feladatok megoldásában. A múlt tanév második feléből sokaknak van már gyakorlata ebben, többen most tanulják, mit kell tenniük, de senki nincs, aki megmondaná, mikor lesz vége a bizonytalanságnak, és mikor térhet vissza az élet a maga megszokott medrébe.
Tegnap délelőtt már sokan hallották a meg nem erősített hírt, miszerint mától minden sepsiszentgyörgyi óvodás és iskolás áttér az online oktatásra, de sokan még akkor sem hitték, amikor délben elindultak az iskola felé, hogy a kapuban várják kisiskolás gyermeküket. A szülők többsége szokás szerint öt-tíz perccel hamarabb érkezik, biztosak akarnak lenni, hogy elcsípik a pillanatot, amikor a tanító néni kikíséri a gyermekeket a kapuig, ilyenkor még lehet váltani egy-két mondatot, megtudni, történt-e valami különös aznap vagy minden ment a maga rendjén. Így volt tegnap is, de az a néhány perc egy cseppet sem volt nyugodt. Izzott a hangulat, anyukák, apukák kérdezték egymástól: hogyan tovább? Már tudták, hogy ma reggeltől változik a program, valakinek otthon kell maradni, ahol vannak nagyobb testvérek, ott hosszú lesz az esti megbeszélés, a hagyatkozás, mit és hogyan kell tenniük kistestvérük érdekében és saját online tanórájukért.
Blága Aba másodikos kislányáért aggódik inkább, szerinte a hetedikes fiú már annyira önálló, hogy elboldogul a leckéivel, de a kicsit igazgatni kellene. Feleségével együtt mindketten dolgoznak, nem tudnak kimaradni a munkából, aggódnak, mit tegyenek, hogy ne maradjon le kislányuk se a tanulással. Van két számítógép, ez nem gond, de ki legyen mellette? Szakács András két másodikos kislányát ölelte magához az iskolakapuban, készen volt a forgatókönyv, ő marad otthon délelőtt, felesége ezt nem teheti. Fogorvosként a magánpraxisban délutáni műszakban is tud dolgozni, délelőtt a lányokkal marad, segíti őket a tanulásban. Azt mondja, számítottak erre, mégis nagyon rossznak tartja, hogy váltani kell, amire berendezkednek az egyik változatra, jön a másik, és ez a gyermekeket kizökkenti, nem jó nekik.
Tölgyesi Annamária három iskolás gyermek édesanyja, el sem tudja képzelni, mit jelent a mai fordulat az életükben. Abban bízik, a kilencedikes és tizenkettedikes gyermek önállóan végzi a feladatát, de a másodikosnak nem lesz, aki segítsen, legfennebb délután tudják pótolni a lemaradást, a család egyetlen számítógépe amúgy sem alkalmas arra, hogy mindannyian egyszerre kövessék az online órákat. A nagyobbak felváltva használják a számítógépet, amit lehet, telefonon oldanak meg, de a kicsi délelőtt a testvéreivel marad, tanulás persze nem lesz – ecseteli az édesanya. Délben korán végez a munkával, délután majd együtt tanulnak, más megoldás nincs – mondja.
Farkas Tibor másodikos és negyedikes kislányát várta, amikor a továbbiakról kérdeztük. Felesége a tanügyben dolgozik, szerinte a következő időszakban szinte egész nap online órákat fog tartani, neki kell a gyermekek mellett maradnia. Értesítette a munkaadóját, hogy otthonról fog dolgozni, hetente egyszer bemegy a munkahelyére rendezni a legszükségesebbeket, a többit otthonról intézi és tanul a lányokkal. A családban egy laptop van, a telefont is tanulóeszközként fogják használni, már van benne gyakorlatuk, mert a nagyobbik lánynak volt benne része egy tanár megbetegedése miatt. Farkas Tibor elmondta, angliai barátaiktól tudja, hogy ott a gyermekek maszk nélkül járnak iskolába attól függetlenül, hogy az adott településen mennyire terjed a járvány, szerinte ez helyes, mert egyébként a gyermekek nagyon elszoknak a közösségtől. Azt tartaná helyesnek, hogy a diákok addig járjanak iskolába, amíg ezt a tanárok tudják vállalni, szerinte a vegyes megoldás a legrosszabb, mert kiszámíthatatlan.
Ez a néhány példa korántsem fedi a teljes képet arról, mivel szembesülnek a szülők a távoktatás következtében, az anyagiakról nem is beszélve, ami nem volt témája kérdezősködésünknek, és a nagyszülők helyzetéről sem érdeklődtünk, hisz elsősorban nem az ő feladatuk a gyermekekről való gondoskodás, főként nem a tanulás tekintetében. Tény, hogy ahol egyetlen gyermeknek is otthonról kell tanulnia, abban a családban az élet kizökken a megszokott medréből, és mindenki számára pluszfeladatot jelent a géphez kötöttség. Egyebek mellett ezt is átrendezte a koronavírus, rajtunk áll, hogy mennyire tudjuk elfogadni és beépíteni életünkbe anélkül, hogy rabjai legyünk. Ez a kulcsa annak, hogy a jelenlegi helyzetben is talpon maradjunk.
