Nehéz sorsú idős asszony, a kisebbik fiát fiatalon eltemette, a nagyobbikkal él egy másfél szobás lakásban. Míg ő bent a kártyákat forgatja, a fia a haverokkal a konyhában olcsó vodkát iszik. Persze az anyja pénzéből. A barátnőm már csak azért is látogatja, hogy segítsen kicsit rajta. És mert szereti hallgatni, amiket mond, mert érdekeseket mond… „Nagy figura az öreglány, tetszene neked.”

Mondanom sem kell, hogy már indulnék megismerni, de azért hajnali négykor még egy jósnőt sem illik felverni az álmából. A barátnőm délelőtt megbeszél vele egy időpontot. Másnap, amikor megérkezünk, három férfi ül a konyhában, előttük félig üres üveg. A szobában egy nagy asztalnál, cigarettafüst-felhőben Kati néni, az asztalon kikészítve a rongyosra használt kártyacsomag. Kopott, régi bútorok, a falakon családi fotók, kétes értékű festmények, falvédő. A sarokban egy letakart kalitka, mint a filmeken. A papagáj ilyenkor csendben kuksol.

Bemutatkozunk, váltunk pár szót, kérdi, hogy mit szeretnék tudni. Zavarba jövök, nem mondhatom, hogy én inkább rá voltam kíváncsi, nem nagyon hiszek a jóslatokban. Arra kérem, hogy csak mondja, amit lát. Megkeveri a kártyákat, emelek, majd elkezdi maga elé rakni a felfordított lapokat. És akkor következik az ámulat. Olyasmiket mond rólam, amiket csak a hozzám legközelebb állók tudhatnak, a kérdései is lényegbe vágók. Tátom a szám, már arra gondolok, hogy a barátnőm sunyiban mesélt neki rólam, de ez kizárt. Annál régebbről és jobban ismerem, hogy tudjam, nem folyamodik ilyen olcsó trükkökhöz, és ami még fontosabb, hogy nem ver át. Úgyhogy maradok az ámulattal, kicsit meg is szeppenek. A jövőmet illetően már nem is nagyon faggatóznék, de ő azért megemlít ezt-azt, végül is ezért jöttem… Nem olyan vészes a helyzet, arra többször visszatér, hogy mindent összevetve „azért szerencsés asszony maga”. Hümmögök, mire a barátnőm, Kati nénit megerősítendő, igenlően bólogat. Mi a fene, pedig épp válás után, nem túl jó passzban üldögélek itt.

A hangulat valóban filmekbe illő, örülök az élménynek. Amikor eljövünk, azért a szkepticizmusomból kifolyólag megpróbálok észszerű magyarázatot találni a Kati néni „tisztánlátására”. Biztosan született pszichológus, erős az empátiás készsége, sokféle sorssal találkozott, jó emberismerő, a kombinációs képessége is fejlett, ilyenek. A barátnőm megértően mosolyog, az első ámulaton már rég túl van. „Hát ez Kati néni, ő már csak ilyen.”

Évekig nem gondoltam rá, most meg napok óta folyton eszembe jut. Talán ama bizonyos „szerencsés asszony maga” megjegyzés miatt. (Mert azért, mindent összevetve, tényleg nem volt és most sincs nagy vész.) Valamiért épp szükségem lehet az ebben való megerősítésben? Vagy mert említett valamit, amire mostanában gyakran gondolok…

És mi van, ha tényleg a jövőmbe látott? Kati néni, a jósnő.