A megszokott helyszínen, a központi parkban lévő Lyukas kő emlékműnél idézték fel a kovásznaiak a magyarországi 1956-as forradalom eseményeit. A rendezvényt a Magyar Polgári Párt és a Lyukaskő Egyesület szervezte.
A vírusjárvány veszélye miatt a megszokottnál kevesebb civil vett részt az eseményen, de az érdeklődés így is számottevő volt. A park mellett a csendőrség kisbusza állomásozott, a megemlékezésre összegyűlteket kéttagú egyenruhás rendőrjárőr figyelte. Civilben egy úr és egy hölgy követte őket – utóbbi írószerrel és jegyzetfüzettel a kezében – a vírusjárvány miatti szigorítások betartását ellenőrizték. De jóhiszemű idegenek is kíváncsiak voltak, akadt olyan fürdővendég, aki papucsban, fürdőköpenyben igyekezett kitalálni, mi is történik a borvízkút mellett.
Az eseményen közreműködött a KIKAPCS-olsz! Ifjúsági zenecsoport, a Havadtői Sándor 109. cserkészcsapat, valamint Sinka Izabella, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákja.
A jelenlévőket, világi és egyházi elöljárókat Fülöp Csaba ceremóniamester köszöntötte. „A hatóságok figyelik és rögzítik az eseményeket, ezért kérem a rendelkezések betartását” – figyelmeztette a résztvevőket, majd felhívást intézett a jelenlévőkhöz: nyitányként énekeljék együtt a magyar himnuszt. Az emberi jogok korlátozását sajnos ma is természetesnek tartja a mindenkori hatalom – mondotta beszédében.
Balogh Zoltán, a Kovászna belvárosi egyházközség lelkésze, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese a János evangéliumának szavait idézve szólt az egybegyűltekhez. Kétféleképpen lehet megemlékezni az eseményekről: egyfelől, hogy „a szabadságharcosok vére azt a gyümölcsöt termi, hogy ma itt lehetünk és emlékezhetünk arra, ami nekünk annyira fontos.” Vagy sirathatjuk a múltat, a lehetetlen helyzetet, de örülve annak, hogy itt lehetünk. Ma, akik itt jelen vannak, szabadon vállalhatják hovatartozásukat, identitásukat, megkereshetik a kapcsolódást ahhoz a múlthoz, melyre ma büszkék vagyunk és amiért hálát adunk – mondta a lelkipásztor.
Az 1956-os magyarországi eseményeket Szabó Levente tanár elevenítette fel. A „pesti srácok” forradalmáról szólva mondta: „nem voltak egységesek, de a nemzeti függetlenség visszaállítása, a diktatúra lerombolása mindegyikük elsődleges céljai között szerepelt” – hangoztatta.
Arthur Péter plébános megítélése szerint „ a forradalom igazi hősei elsősorban azok a 15–20 éves fiatalok, akiket pesti srácoknak nevezünk. Amint Déry Tibor mondta: Szent suhancok”.
A kovásznai megemlékezés koszorúzással, a székely himnusz éneklésével zárult.
