Kampány van – legyinthetünk erre a nagyotmondásra is, amelynek azonban különös felhangot ad, hogy legutóbb (úgy másfél éve) a liberális pártelnök ősellensége, Liviu Dragnea volt szociáldemokrata vezér mondott hasonlót. Azt, hogy a romániai falvak néhány éven belül szebbek lesznek a nyugatiaknál, hála az általa elkezdett programoknak. Akkor is kampány volt, az EP-választásokra gyúrtak a pártok, ám a választók akkor is tudták, hogy több évtizedes lemaradásunk nem hozható be szép ígéretekkel.

Ezt Orbannak is tudnia kellene, és óvakodnia kellene a betarthatatlan vállalásoktól, mert az még nem biztosíték a fejlődésre, hogy nincs pere folyamatban, és nem bukhat akkorát, mint Dragnea. Nem lesz könnyű dolga akkor sem, ha a liberális párt marad hatalmon, az önkormányzati választásokon ugyanis alig 4 százalékkal előzték meg a szociáldemokratákat, a parlamenti voksoláson pedig aligha reménykedhetnek 40 százalékos győzelemben, tehát koalíciós partnerekre lesz szükségük.

És e téren máris vesztésre állnak. Mert nem a szintén reform- és megújulás-párti USR–PLUS szövetséggel keresik az együttműködést – mi több, Temesváron és Temes megyében az aláírás előtti percekben rúgták fel a hetek alatt összehozott megállapodást –, hanem Traian Băsescu volt államfő kis pártjával, amely az elmúlt négy évben hol jobbra, hol balra csapódott, és egyik oldalon sem bíztak benne –, illetve az RMDSZ-szel és a más kisebbségek (mindig kormánypárti) frakciójával, ami nem biztos, hogy elég lesz a parlamenti többséghez. Marad akkor az SZDP, amelynek sok tagja máris átült az NLP-hez: így válik az ellenfélből barát a román politikában. Ha ilyen lesz a béke, milyen lesz a fejlődés?

Egy kis ízelítőt már ebből is kaptunk. A román hadsereg napján – ami véletlenül sem semleges időpont, hanem „Erdély horthysta-fasiszta uralom alóli felszabadításának” évfordulójára időzített ünnep, amelynek célja valószínűleg a román–magyar megbékélés – meghökkenve olvashattuk egy honvédelmi kiadványban (monitorulapararii.ro), hogy katonai szempontból 2020 a járvány ellenére is roppant sikeres évnek mondható, többek között azért is, mert számtalan modern harci gép és felszerelés érkezett és érkezik még az országba. Mikor már halt meg beteg azért, mert nincs elég kórházi ágy és életmentő műszer, Románia fegyvereket vásárol. Nincs elég táblagép és internet sem a falvakon élő diákság távoktatásához, ám ezekért a Művelt Románia programot elindító liberális államfő és „saját” kormánya nem küzdött annyit, mint a vadászrepülőkért és rakétákért. Hát, nem ilyen békét akarunk.