Ezért kellett a szociáldemokratáknak mészárlást elrendelniük volt képviselőik körében, és olyan értékes embereket, mint a volt miniszterelnök asszonyt, Viorica Dăncilăt és a belügyminiszter asszonyt, Carmen Dant, törölték listájukról. Más pártok sem tolongtak, hogy indítsák őket, de több volt vörös pestises szociáldemokrata számára a jelenlegi kormánypárt biztosított (többek közt volt minisztereknek) bejutó helyeket liberális listáikon. Biztosan tesztet kértek tőlük arról, hogy kigyógyultak a vörös pestisből, és a liberális sárga láz tüze munkál immáron bennük, szívükön a sárga nyíl hatol át, mint Ámor vesszeje, és örökre szerelembe esnek a liberálisokkal.

Mivel igen nagy vér- és mandátumvesztésre számítanak a szociáldemokraták, próbálták listáikat feltuningolni olyanokkal, akikről remélik, ebben a koronavírusos időben is az urnák elé viszik választóikat. Ezért tettek listaélre egészségügyi szakembereket, például dr. Alexandru Rafilát, aki több magas funkciót is betölt, tagja az Egészségügyi Világszervezet vezetőtanácsának, és most Bukarestben az SZDP képviselőlistájának élén áll, valamint egy másik hírességet, a szintén orvost Adrian Streinu Cercelt.

Örvendek, hogy végül is összejött a nagy magyar nemzeti összeborulás, az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetség között, két bejutó helyért cserébe. Egyetlen apróbb gond azért még van, mégpedig, hogy a választani nem akarókat hogyan tudják rávenni a szavazásra. Azok megalakíthatnák a SZNAP-ot, a Szavazni Nem Akarók Pártját, és nekik is ígérhetnének néhány biztos bejutó helyet.

Próbáltam utánanézni, hogy mi az ismérve egy jó jelöltnek, és találtam is erre vonatkozó tanulmányokat, de sajnos későn vettem észre, hogy abban olyan törekvőkről értekeznek, akik valamilyen fontos állás elnyeréséért szállnak harcba, és azok a kritériumok, amelyek szerint elbírálják, bizony sok estben nem nagyon érvényesek egy szenátori vagy képviselői mandátum betöltésére. Mert lám, miket várnak el ideális jelentkezőtől a versenyszférában:

Először is magabiztosságot, azt, hogy a jelentkező bízzék saját erejében. Legyen önbizalma és pozitív hozzáállása a dolgokhoz, ami azt jelenti, hogy produktív és ambiciózus egyén. Ez mondjuk érvényes a politikusokra is, akiknek akkora az önbizalmuk, hogy bizony gyakran ki sem látszanak belőle.

A jelölteknek vezetői képességgel kell rendelkezniük. Fontos, hogy el tudják dönteni, mit vállalnak, bízzanak saját erejükben, és olyan kezdeményezésekkel álljanak elő, amelyekkel hatást tudnak gyakorolni alkalmazóikra. A politikusok esetében a nép alkalmazza őket, amelynek (elméletileg) szolgálatába szegődnek. Aztán erről egy idő után mintha elfeledkeznének. De bizony igen-igen bíznak saját erejükben, mert bármikor bátran bevállalnak egy-egy miniszteri tárcát vagy más magas pénzes beosztást, még ha nem is értenek hozzá.

Feltétlenül szükséges, hogy kimagasló oktatásban legyen részük. Ha ez nincs is meg valakinek, nálunk egyáltalán nem dől össze a világ, mert akár hamis okmányokkal is lehet bizonyítani magas színvonalú képzettséget.
Szükséges a rendkívüli kommunikációs készség. Szerencsére rengeteg politikusunk van, akik reggeltől estig szerepelnek valamelyik hír(és szenny)csatornán, és egész nap kommunikálnak, úgy, hogy az már a kedves néző könyökén jön ki.

Másik követelmény egy kandidátus részéről: az őszinteség. No ez már egy politikus esetében a gyakorlatban egyáltalán nem szükséges, sőt.

A jó modor is kitétel, de az sem kötelező egy képviselő vagy szenátor esetében. Ha valaki politikára adja fejét, legjobb, ha ezt elfelejti, mert esetleg csak kellemetlensége származik belőle. Lényeges, hogy egy jelölt hajlékony, alkalmazkodó legyen.

Ezzel nincs baj, mert nálunk sok politikus annyira hajlékony és alkalmazkodó, hogy rögtön odahajol egy hátsóhoz, ha azt reméli, hogy e hajlásból valami haszna származik.