Nem ritka ugyanakkor, hogy éppen ezen említett embertípusból fejlődik ki a végtelen nagy hazafi, akit semmi és senki nem tud (esetenként nem is akar) eltéríteni gyakran szentnek hitt útjáról. A román hadsereg napján az úzvölgyi katonatemetőben ez alkalommal is minden szabályt felrúgva „ünneplő-megemlékező”, valójában garázdálkodó Mihai Sorin Tîrnoveanu, a Nemzet Útja Egyesület elnökére és követőire (ideértve Dormánfalva polgármesterét is) tökéletesen illik a fentebbi megállapítások mindenike.

Már csak ebből kiindulva kevés okunk lehet csodálkozni például azon, hogy az elnök úr és csapata a marosvásárhelyi táblabíróság e hónap elejei döntése nyomán egyként ugrottak, mintha darázs csípte volna őket, és azonnal az egyébként illegálisan a hadi temetőbe felállított kőkeresztek és emlékmű gyászos végét vizionálták. Az sem meglepő, hogy a súlyos járványhelyzet sem tántorítja el őket attól, hogy az úzvölgyi sírkertbe vonuljanak megemlékezni arról a 150 román hősről, akikről kizárólag ők tudják biztosan (bármely elfogadható bizonyíték hiányában), hogy ott nyugszanak. Továbbá attól sincs miért elképednünk, hogy a megemlékezésük ez alkalommal is vaskos provokáció volt a magyarsággal szemben, bőven kibélelve a jól ismert nacionalista szólamokkal, s fenyegetésekkel is megtoldva.

Amint azt már több rendben bizonyították: ezen, népviseletbe és román zászlókba burkolózó mély nacionalisták lételeme a heccelés, hergelés és az elsősorban a magyarokat célzó sovén, idegengyűlölő hőbörgés, amit az ő kis világképük szerint senki és semmi nem akadályozhat meg. Mert ők a szerintük végveszélybe került szent román földért, himnuszért, lobogóért, nyelvért vagy éppen a nagy román hazáért életüket adók emlékéért folytatják harcukat. Ilyen célok mellett pedig nincs idő holmi törvénytelenségekkel (az egész keresztállítási cirkusz, a járványszabályok felrúgása, gyűlöletbeszéd és társai), vagy éppen történelmi tényekkel (kik is nyugszanak a temetőben) bíbelődni, hiszen a nemzet és a haza érdekeiről van szó. Nem fontos, hogy ezek kevés kivétellel nagyjából ordas hazugságok, mítoszok, regék.

Tîrnoveanu és társai hőzöngései természetesen nem egyedülállók, minden nemzet kebelén találunk hasonló egyéneket, csakhogy sajnos a történetnek ezzel nincs vége. A vasárnapi „ünnepség” során ismét csak keserűen vehettük tudomásul: bármekkora aljasságot követnének el, a hajuk szála sem görbül. A nagy erőkkel jelenlévő hatóságok ugyanis, mint tették azt múlt év nyarán, ismét megbízható cinkosként (tettestársként?) viselkedtek. Már csak a látszat kedvéért, a járványhelyzetre tekintettel hazatessékelhették volna a megjelenteket, vagy egy-két bírságot kioszthattak volna (például a távolságtartás, a maszkviselés elmulasztása miatt), de nem, inkább szorgosan asszisztáltak az egész gyalázathoz. Nesze neked, jogállam!