A jövő évi költségvetést pedig aligha fogják idejében elfogadni, hiszen választási évben vagyunk, a törvény értelmében meg kell várni az új kormány megalakulását, ami hetekig is eltarthat, mert a dolgok jelenlegi állása szerint többsége egyik pártnak sem lesz. Koalícióra kell lépniük, ám a tárgyalás, egyeztetés, okos kompromisszumokra való törekvés nem jellemző a román politikai erőkre, és Klaus Iohannis nem fogja ebben segíteni őket, hatévi elnöksége alatt inkább megosztó, mint közvetítő szerepet vállalt.

A járványba már belefáradt, anyagilag is megviselt, a párt és a kormány iránt kevésbé elfogult lakosság azonban nyugodt és kiegyensúlyozott viszonyok megteremtését várja el az ország vezetőitől, valamiféle kiutat a jelenlegi gödörből. Biztonságot, fejlődést szeretne látni mindenki, de az egyetlen előre látható fejlemény az, hogy zavaros, nehéz hónapok jönnek. Kampány lesz, ígéretekkel, választások, civakodás, tél és megoldatlan gondok garmadával. Rettegés attól, hogy az egészségügyi rendszer összeomlik – a katasztrófa már hivatalosan is közelít –, hogy nem lesz miből kifizetni a fűtésszámlát, hogy ez a helyzet sokáig elhúzódik – pénzügyi elemzők szerint 2021 nyara előtt nem reménykedhetünk újból növekvő gazdaságban –, és még további évekbe telik, amíg kiheverjük a hatást. A koronavírus miatt elhanyagolt krónikus betegek, az óvodai, iskolai közösségből hosszú időre kizárt, esetenként a távoktatásból is kimaradó gyermekek, megtérdelt cégek számára jól átgondolt, hosszú távú programokra lenne szükség, amelyeknek már látszaniuk kellene a jövő évi költségvetésben, de Florin Cîțu pénzügyminiszter egyelőre annyit közölt a terveiről, hogy adóemelés nem lesz.

Nem mondta, de valószínűleg nyugdíjemelés sem, hiszen jövőben sem fogunk jobban állni, sőt, egyes szakértők szerint négy-öt szűk esztendő következik, ha így folytatjuk. A jelenlegi deficitet még rá lehet fogni a szociáldemokraták populizmusára és a járványra is, de most már az államháztartás rendbehozataláról kellene beszélni. A választások előtt nyilván nem lesz szó a korábban sokat emlegetett közigazgatási reformról, a közszféra karcsúsításáról, az elbocsátás ugyanis szavazatvesztéssel jár, de azért néhány lépés elkerülhetetlen, ha valóban fenntarthatóságot akarnak az országot kormányzók.

A varázsigeként ismételgetett 80 milliárd eurós uniós támogatás ugyanis akkor sem old meg mindent, ha az utolsó centig sikerül lehívni a pénzt, ami távolról sem biztos. A kormánynak kell lefaragnia a kiadásokat (például a pofátlan külön-nyugdíjak, a parlamentben járó veszélyességi pótlék vagy a haszontalan hivatalok, köztük az Iliescu-féle „forradalmi intézmény” megszüntetésével), emelnie a bevételeket (jobb adóbehajtással, a magánszférát segítő intézkedésekkel), és olyan körülményeket teremtenie, hogy sem a dolgozó, sem a nyugdíjas ne féljen a holnaptól.