A dokumentum üzenete azért fontos, mert a megállapodás így most már tartalmat is kap, az előző időszakban ugyanis inkább az volt a fő téma, hogy hány befutó helye lesz az EMSZ-nek az RMDSZ listáján, és hogy kik lesznek azok.

Üzenetértékén túl a dokumentum fontos vállalásokat tartalmaz, és valamelyes mértékben tisztázza a viszonyokat az erdélyi magyar szervezetek között. A felek rögzítik, hogy demokratikus értéknek tekintik a politikai pluralizmust, ami változást sugallhat az RMDSZ korábbi, egyeduralomra törekvő magatartásában – igaz, az önkormányzati választásokon immár sok éve zajlik magyar–magyar verseny, erről nem tudomást venni alighanem a valóság tagadása lenne. Ugyanakkor az a megjegyzés, miszerint felismerik a verseny korlátait egy kisebbségben élő nemzeti közösség országos érdekeinek képviseletében, azt jelzi: többé aligha fordul elő az, ami 2012-ben, amikor Székelyföldön több helyen a parlamenti voksoláson is volt magyar kihívója az RMDSZ-nek. A dokumentum további fontos célokat is rögzít: vállalják például, hogy a parlament elé terjesztik Székelyföld autonómiastatútumát, a nemzeti jelképek és az anyanyelv szabad használatát biztosító törvényt, új oktatási törvényt dolgoznak ki, összehangolják a magyar ügyek külpolitikai képviseletét.

Merész célokat, szép elveket sorakoztattak fel tehát a megállapodás szövegében, hiányérzetünk inkább amiatt adódhat, hogy továbbra sincs utalás sem valamiféle stratégia kidolgozására a románsággal folytatandó párbeszédhez, amely nélkül igen nehéz vagy éppen lehetetlen lesz a felsoroltak megvalósítása. Nyilván, a dokumentum elsősorban a két magyar szervezet egymáshoz való viszonyát és célkitűzéseit tartalmazza, de talán belefért volna egy alpontocska arról is, hogy a felek mit tesznek annak érdekében, hogy román politikusokat, értelmiségieket, véleményformálókat nyerjenek meg a magyar ügyeknek – az értelmes munkamegosztás e vonatkozásban is ugyanolyan fontos, mint például a külpolitikában.

Az együttműködési megállapodás másik gyenge pontja a további párbeszédről szóló, mely lényegében egy homályos, általánosságokat tartalmazó vállalás, miszerint a felek kialakítják és intézményesítik országos szinten a rendszeres konzultáció keretét minden olyan kérdésben, amelyben közös fellépésre van szükség. Hogy ez pontosan miként valósul meg, milyen ügyekben egyeztetnek majd, azt egyelőre nem pontosították.

Mindenesetre a dokumentum összességében előrelépést jelent mind a magyar választóknak szóló üzenet, mind a magyar szervezetek egymáshoz fűződő viszonyának tisztázása tekintetében. Csak remélhetjük, hogy az aláírók komolyan veszik a felsorolt vállalásokat, mert jól tudjuk: minden megállapodás annyit ér, amennyit betartanak belőle.