Sokáig úgy tűnt, Románia beragadt a rajtnál. Miközben tőlünk nyugatra, délre, keletre egyre-másra hozták a különféle szigorító intézkedéseket az elszabadulni látszó koronavírus-járvány megfékezésére, országunk vezetői homokba dugták fejüket. Várták a Mikulást.
Egészen pontosan december 6-át, a parlamenti választások napját – azt remélték ugyanis, valahogy csak megússzák ezt a pár hetet anélkül, hogy komolyabb korlátozásokról kellene dönteniük. Azok ugyanis népszerűtlenek, márpedig Mikulás előtt egyetlen szempont vezérelte csak a kormányzókat: a közvélemény-kutatások pillanatnyi állása.
Hiába nőtt napról napra, hétről hétre a fertőzöttek száma, hiába figyelmeztettek orvosok, egészségügyi szakértők, hogy telítődnek a kórházak, országunk vezetői semmilyen felelősséget nem akartak vállalni semmiért, nehogy véletlenül összekössék arcukat, nevüket, pártjukat egy esetlegesen népszerűtlen döntéssel. Klaus Iohannis ugyan gyakorta jelentkezett, kiállt a sajtó elé, de semmit nem mondott, csak azt ismételgette, hogy a maszk jó, a Szociáldemokrata Párt rossz, a választásokat pedig meg kell tartani. Ludovic Orban megszólalásaiból is nehezen tudunk felidézni tartalmas mondatot, Nelu Tătaru egészségügyi miniszter pedig alighanem Románia Nostradamusa címre pályázik naponta változó prognózisaival, jóslataival a fertőzések számának alakulásáról, a vakcina tömeges beadásának várható időpontjáról. Hol a lakosságot, hol az ellenzéket okolták a gyorsan romló helyzetért, a döntések felelősségét látszólag átruházták a helyi hatóságokra, de lényegében csak annyi történt, hogy arc és név nélküli bizottságokra bízták a felülről meghatározott intézkedések elrendelését.
Aztán egyszer csak a valóság rájuk rúgta az ajtót: tegnap hajszálnyira voltunk a lélektani határt is jelentő tízezer új fertőzéstől. Az egyre súlyosabb helyzetben Klaus Iohannisnak nem volt más választása, mint elmenni a kormány tegnapi ülésére, és bejelenteni néhány újabb szigorítást, mint az éjszakai kijárás korlátozása, kötelező maszkviselés, áttérés a távoktatásra mindenütt. Az újabb intézkedések nagyjából követik az Európa jelentős részében már jó ideje érvényben levő szabályokat, kis hazai „fűszerezéssel”. Miközben ugyanis a legtöbb európai állam igyekszik nem bezárni az iskolákat, nálunk ez számít a legfőbb járványellenes intézkedésnek: az este kilenc órai boltzár, az éjszakai kijárási korlátozás a távoktatásra való áttérés mellett már-már jelentéktelen apróság. Szemmel látható, hogy az iskolák, óvodák bezárása tekintetében sem európai példák, egészségügyi szakértők véleményezése alapján jártak el – vélhetően ugyanazok a választási megfontolások állnak a döntés mögött, mint amelyek a heteken át tartó halogatás mögött.
És mert arra alig van esély, hogy december 6-ig a közvélemény-kutatások pillanatnyi állásán kívül más szempontokat is figyelembe vesznek a járványkezelésben, lassan már ott tartunk, hogy jobban várjuk Mikulást, mint a gyermekek.