Azt szerették volna, hogy még a halottak napja előtt bemutassák ezt a rendkívüli kötetet, amelyet több mint tíz éve dédelgetnek, és most már a harmadik, bővített és átdolgozott kiadáshoz ért el – mondta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke annak a könyvnek a bemutatóján, melynek címe valójában a témáját is összefoglalja: Háromszéki jelesek a Házsongárdi temetőben.
Az online, Zoom csoportban szervezett péntek délutáni eseményen a tanácselnök szavait követően Szőts-Papp Zsuzsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársa bemutatta a kötetet és annak korábbi kiadásait, majd ismertette a könyv szerkezetét, s köszönetet mondott azoknak, akik jelentős munkát végeztek azért, hogy minél többet megtudhassunk a Házsongárdi temetőről és az ott nyugvó háromszékiekről. Elmondása szerint már tíz éve kutatja ezeket a sírhelyeket, s az adatbázis folyamatos frissülése és egyre több új információ felfedezése késztette arra, hogy új keretet találjon ki a kötetnek. Tizenöt új név került be a harmadik kiadásba, az életrajzi adatok és sírhelyek feltérképezésében nagy segítséget nyújtott neki Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány elnöke, az ő helyismerete és segítsége nélkül ez a könyv nem látott volna napvilágot. Mint megtudhattuk, az első 39 névcikk azokat a személyiségeket tartalmazza, akik Háromszéken születtek, a kiadvány végén pedig azon háromszéki származásúak lajstroma található, akik szintén a Házsongárdban leltek örök nyugalomra.
A könyv kölcsönös segítés és sikeres együttműködés eredménye, melynek nyomán Háromszék kiemelkedett egy nagy ködből – mondta Gergelyné Tőkés Erzsébet, hangsúlyozva, hogy ez a munka neki is örömet jelentett, hisz apai ágon gyermekkora fontos helyszínei voltak Zágon, Bodok, Málnás, talán épp azokban az években, papunokaként alakult ki benne a temetők iránti vonzódás. Ő a szintén háromszéki származású László Miklós fotós munkáját emelte ki, aki alapítványuk fotótárának nagy részét készítette, de elmondta azt is, hogy a Házsongárdról szóló írások nagy részének Gaal György a kútfeje, akinek minden könyvéből bátran lehet meríteni, mert az általa dokumentáltak pontosak, és telefonon is mindig készséggel rendelkezésükre áll. Kijelentette, hogy legfontosabb célkitűzésük az ifjúság bevonása a kegyeleti tevékenységekbe, és egy összerdélyi vagy összmagyar összefogásról álmodik ezt a munkát illetően, mert „szomorú látni, hogy hogyan süllyednek el gyönyörű temetőink”.
„Ez a kötet az embert állítja a középpontba, nem egy szó szerinti lexikon” – méltatta az albumot Szebeni Zsuzsa, a Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetője, aki felidézte, hogy október közepén gróf Mikó Imrére emlékeztek a Házsongárdban, születésének 215. és halálának 154. évfordulója apropóján. Mint mondta, ez alkalommal a magyar kormány támogatásával, valamint a Kovászna Megyei Tanács és a Házsongárd Alapítvány közreműködésével méltó kerettel egészítették ki a temető egyik legnagyobb és legimpozánsabb síremlékét. Mint kolozsvári születésű és háromszéki gyökerekkel rendelkező embernek, öröm számára, hogy részt vehet ebben a munkában – tette hozzá.
Kérdésre válaszolva elmondták, hogy a temető legrégebbi olyan ismert sírhelye, melyben háromszéki személyiség nyugszik, a Kovásznai Péter református püspöké, aki 1673-ban halt meg, de reménykednek, hogy régebbi sírhelyek is előkerülnek majd. Gergelyné Tőkés Erzsébet végezetül több veszélyre is felhívta a figyelmet a kegyhely kapcsán. Azon túl, hogy elsüllyednek és elvesznek sírhelyek, a „grandomán építkezés is átalakítja a temető jellegét”, vizuálisan tönkreteszi ezt a műemléket. Egyetlen magyarul beszélő vagy műemlékes szakember sem dolgozik jelenleg a temetőirodában, és a kegyhely teljes telekkönyvét, nyilvántartását titkosították. „Semminek sehol nem lehet utánanézni, valószínűleg azért, mert a háttérben komoly honfoglalás zajlik” – fogalmazott.
