Ma ünnepli hetvenötödik születésnapját Neil Young kanadai rockénekes, gitáros, dalszerző, aki megalkuvás nélkül alakította ki saját stílusát, amelyet egyéni gitárjátéka és személyes dalszövegei, jellegzetes falsetto/tenor hangja, hosszú gitárszólói tesznek egyedivé. A gitár mellett játszik bendzsón, szájharmonikán, ukulelén és zongorán.
Torontóban született, anyjával még gyerekként költözött Winnipegbe, miután ismert sportújságíró apjától elváltak útjaik. Tinédzser korától zenélt, szülőhazájában már a hatvanas évek elején ismertté vált. Huszonegy évesen a nagyobb lehetőségekkel kecsegtető Kaliforniába költözött, ahol Stephen Stills társaságában megalapította a rövid életű, de annál nagyobb hatású Buffalo Springfield együttest. 1970-ben Stills hívására negyedik tagként csatlakozott a legendássá váló Crosby, Stills, Nash & Younghoz. A csapat túlméretezett egójú tagjai egy év után búcsút mondtak egymásnak, Déja Vu című lemezük azonban minden idők legjobb albumai közé tartozik.
Neil Young már 1969-ben kiadta első szólólemezét. Az 1970-ben megjelent After the Gold Rush és az 1972-es Harvest pályafutása két csúcspontja, ezeken a lemezeken található a Southern Man és a Heart of Gold, utóbbi első és eddig utolsó listavezető dala lett. Az azóta eltelt évtizedekben hol egyedül, hol Crazy Horse elnevezésű kísérőzenekarával dolgozik.
A hetvenes évek koncertkörútjai után a nyolcvanas évek kísérletei következtek, megterhelve számos magánéleti válsággal. 1982-es Trans című albumán például, a kort megelőzve, a dalokat hangszintetizátorral vette fel. A lemez és az azt kísérő turné igen élénk, bár jobbára elmarasztaló kritikákat kapott, maga Neil Young a zenei kalandról azt mondta: megpróbálta magát a fia helyébe képzelni, aki agyi bénulással született, és a gépen keresztül próbált vele beszélni.
Az idők folyamán ide-oda csapódott a zenei műfajok között, készített tiszta country- és az elektromos zenével kísérletező lemezeket is. Az 1990-ben megjelent, a hard rockhoz visszatérő Ragged Glory az akkor kezdődő grunge irányzat kiválóságai, a Nirvana és a Pearl Jam példaképévé tette; a Pearl Jammel közös albumot is rögzített Mirror Ball címmel. 1994-ben ő szerezte Jonathan Demme Philadelphia című filmjének címadó dalát, amelyért 1993-ban Oscar-díjra jelölték.
Három tucat stúdióalbumot adott ki, de kalózfelvételeinek se szeri, se száma, rengeteg időt tölt a stúdióban. Több filmzenét is jegyez, ezek közül kiemelkedő Jim Jarmusch Halott ember című filmjéhez írott alkotása. Jonathan Demme két dokumentumfilmet is készített róla.
Bár a legkülönbözőbb stílusokkal kísérletezett, beleértve a szvinget és az elektronikus zenét is, legismertebb dalai az akusztikus folk és country, a progresszív rock jegyében születtek. Öntörvényű, akaratos és szókimondó, sokak szerint összeférhetetlen személyiség, így magányossága, zenekarokkal átélt viharai sem zavarták különösebben. A rock and roll halhatatlanjai közé 1995-ben nyert felvételt.
