Most a kórház menedzsere lemondott. Az idén már volt belőlük nyolc. Többek közt egy temetkezési vállalat vezetője is. Még jó, hogy őt már régebb lecserélték, mert most ráfognák, hogy üzleti okokból ő tette a tüzet. A karácsonkői kórházigazgató megmondta, hogy az elégettek mindenképpen meghaltak volna a koronavírus miatt. Ilyesmit állított a temesvári Victor Babeș járványkórház igazgatója is azokról, akiknek nem jutott hely az intenzív osztályon. Igazuk van, mert ahogy egy erdővidéki papbarátunk is prédikálta a gyászoló gyülekezetnek: mindenki meghal, tán még én is… egyszer!

A tragédia után egészségügyi miniszterünk, Nelu Tătaru rögtön elment (kór)háztűznézőbe Karácsonkőre. Kezdetben azt mondta, hogy a történtekért „mindannyian hibásak vagyunk, mert elfogadtuk, hogy harminc évig ilyen egészségügyi helyzetben éljünk”. Iohannis, aki nem érzi magát hibásnak, erre azt válaszolta, hogy ezt a kijelentését a miniszter nem rágta meg eléggé (szó szerint fordítva: nem kérődzte meg). De kérdem én, a betegek miért lennének hibásak? Esetleg azért, mert betegek. Ők elfogadták a meglévő egészségügyi helyzetet, mert itt kellett élniük – vagy esetleg a körülmények miatt halniuk. Az orvosok, akik nem akartak itt élni, elmentek Nyugatra. Most Belgium csak a megégett orvost – aki menteni akarta az itteni betegeket – fogadta. Pedig a sok hozzájuk igazolt orvosért köszönetképpen többet is fogadhatna Belgium és a többi nyugat-európai állam.

Március óta készült mindenki a koronavírus-járvány második hullámára, de most derül ki (ismét), hogy még mindig nem nagyon vagyunk felkészülve. Emiatt állandóan improvizálunk, és ennek bárhol lehet következménye egy ilyen tragédia.

De most aztán elindulnak ellenőrizni a szervek, és azzal – remélik – megoldódnak a problémák. A megijedt kórházi alkalmazottak elkezdenek papírokat gyártani, olyanokat, amelyekkel aztán baj esetén takarózni tudnak. A tűzoltóság, valamint a kazánokat s más nyomás alatt működő berendezéseket és emelőket ellenőrző felügyelet nem ad ki több engedélyt, mert baj estén őket is hibásnak kiálthatják ki. És akkor mi történik? A kórházakat nem lehet bezárni, ezért engedélyek nélkül működnek, sőt újabb intenzív osztályokat kell felállítani, újabb ágyakkal, és emiatt ismét rögtönözniük kell.

Nelu Tătarunak viszont mégiscsak van némi igaza, ha azt állítja, hogy mindenki hibás, mert a romániai szavazók harminc éven át mind olyan vezetőket választottak maguknak, akiknek ugyan szavak szintjén egyik legnagyobb gondjuk az egészségügy problémáinak megoldása volt, de valahogy mégsem épült fel a beígért nyolc regionális kórház, és alig néhányat sikerült modernizálni. És mi a garancia arra, hogy a decemberi választásokkor olyanok kerülnek hatalomra, akik ezeket a problémákat megoldják? Semmi.

De azért van még némi remény. Az egészségügyi miniszter Háromszéken tett villámlátogatást a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban, utána pedig Kovásznán a Dr. Benedek Géza Szívkórházban. És Kovásznán felcsillant a remény, talán egy új kórház felépítésénél is jobb megoldást találtak a bajokra: aláírtak „egy történelmi megállapodást”, és a szívkórház területén ökumenikusnak titulált ortodox templomot építenek. „A miniszter vállalta, hogy megkezdi a munkálatokat” – szól a tudósítás. Ez szerintem rossz húzás, mert inkább az egyház képviselőire kellett volna bízni az építkezést, mert akkor egész biztos, meg is valósul. A forradalom után 26 év alatt (erről találtam adatot) 3191 templomot építettek. Ha azt akarják a politikusok, hogy a kórházak megépüljenek, legjobb lesz, ha rábízzák az ortodox egyházra. Lám, a Nemzet Megváltásának Katedrálisa is milyen rohamosan épül, és „csak” potom négyszáz millió euróba kerül. Pénz is kerül rá, főleg mert ad az állam. Ha nem is sikerül kórházakat építeni, amelyekben betegeket gyógyítanak, lelki épülésükre és a túlvilágra való felkészülésre templomokat annál inkább, és így, ha kicsi is az esélye egy betegnek az életben maradásra, de legalább jól felkészülhet a túlvilágra.