Személyes élmény vezérelte a szentivánlaborfalviak unitárius lelkészét, amikor úgy döntött, lovasoktatással, terápiával segít az arra rászoruló gyermekeken. Tavaly nagyobbik lányával hatnapos, szűk körű lovas zarándoklaton vettek részt Székelyderzstől Déváig – ez szolgált motivációként, s ezt követően egy lóval is gyarapodtak javaik. Már korábban is kapcsolatba kerültek a lóval – idézte fel a lelkész, hiszen amikor Nagyváradról Háromszékre költözött a család, azzal győzték meg lányukat, hogy lovat kap. Igaz, néhány évet várnia kellett, ám a ló iránti szeretet és vágy máig megmaradt – fogalmazott Buzogány-Csoma István.

Szólt arról is, a sérült gyermekek számára oly fontos lovas terápia igen drága, ezért döntöttek úgy, hogy hasonló foglalkozásra pályáznak – az egyházközség mellett a Gondviselés Segélyszervezet, valamint a Kincsek Lovarda és Soós Annamária terapeuta is felsorakozott a kezdeményezés mögé. A szükséges anyagiakat az elnyert 600 ezer forintból biztosították, beszerezték a lovas foglalkozásokhoz szükséges nyerget, kobakot, gerincvédőt és kapaszkodó hevedert, a gyülekezeti tagok takarmánnyal járultak hozzá a tevékenységekhez. Így sikerült végül öt gyermek számára húszalkalmas terápiás programot és lovasoktatást megvalósítani. A foglalkozások Uzonban, illetve a szentivánlaborfalvi egyházközség szomszédságában nyílt minilovardában zajlottak. Buzogány-Csoma István jelezte, nem csupán sérült gyermekeket fogadtak, örömlovaglást is szerveztek, a cél pedig az, hogy a már elkezdett programokat a következőkben is folytassák.