Benedek-Huszár János polgármester a baróti tanács utolsó ülésén arról számolt be, hogy egy jogi ügy kapcsán találkozott Adrian Simtea megyei tűzoltóparancsnokkal, beszélgetésükön pedig ismét felmerült, olyan környékbeli fiatalokat kellene toborozni, akik vállalnák a tűzoltói karriert.
Az elmúlt néhány évben minden módon próbálták népszerűsíteni a lehetőséget, de alig néhányan jelentkeztek az altisztképzőbe, a meglehetősen szigorú felvételi vizsgán pedig mindannyian elhasaltak. Hogy a megmérettetésen az erdővidéki fiatalok jobb eséllyel induljanak, a hivatal kész tanárok segítségét igénybe venni, románból, matematikából és testnevelésből különórákat szervezni, mert azok nélkül a kórház udvarának végében felépített egységnél nemhogy húsz tűzoltó – ennyi szükséges a három váltás megszervezéséhez –, hanem egy sem lesz helyi.
A városvezető felszólalása örömmel és némi megelégedéssel töltötte el e sorok íróját. Ugyanis június közepén, a tűzoltó állomás felavatását követő napokban éppen azt tettük szóvá, hogy a szavak nem elegendőek, kézzelfogható támogatásra van szükség ahhoz, hogy a tájegység fiataljainak valós lehetősége legyen a felvételin helytállni. „Amennyiben azonban polgármestereink tényleg azt szeretnék, hogy a baróti tűzoltóságon dolgozók erdővidékiek legyenek, jó lenne, ha megfogadnák Tamás Sándor megyeelnök tanácsát, és felkészítőket szerveznének a fiataloknak. Mert több hónapos intenzív felkészítő nélkül a legtöbbjük számára gondot jelent majd, ha románul kell megszólalniuk, amint az altisztképző kapuját átlépik, a vizsgateremben pedig csak bámulnák a tételeket, mert a szakkifejezések ismerete nélkül megoldani a feladatokat nem tudnák. Matematikatanárt kellene fogadni azért is, hogy a középiskolában tanultakat újravegyék, sőt, az erőnlét megszerzéséhez sem lenne elegendő csak a puszta akarat, a testnevelő irányítása szinte elmaradhatatlan. Fontos lenne ezt a lépést megtenni, mert amíg csak szóban bátorítanak és a tettek hiányoznak, aligha lesz legény, aki tűzoltónak menne széles Erdővidéken” – írtuk Mert a legények nem a mi legényeink című jegyzetünkben.
Hogy Benedek-Huszár János polgármester a Háromszék hasábjain megfogalmazott javaslatot fogadta meg, vagy maga jutott a felismerésre, nem számít: most csak az számít, hogy legyenek erdővidéki tűzoltók is. Lehetőleg minél többen. Nem feltétlenül azért, mert magyarok – mondhatni mindegy, milyen nemzetiségű az, aki életet, hajlékot, megélhetést ment –, hanem azért, mert a tűzoltók és rohammentősök esetében kiemelten fontos a terepismeret. Nem mindegy, hogy valaki a GPS térképe után, esetleg telefontámogatást élvezve száguld a sötétben, vagy tudja, kihez-mihez viszonyítva – a hídtól jobbra, a piacos Mari néni utcájában – lehet eljutni az adott helyre, vagy éppen hol van az a tengelyszaggató beton fekvőrendőr, ahol nagyon ajánlott lépésben menni… Mert igenis, ilyen apróságokon is múlhat egy-egy élet.
