Írásba foglaltatná az RMDSZ, hogy a koalíció pártjai nemet mondanak a politikai migrációra, azaz nem fogadnak be más alakulatokból „átülőket” – adta hírül a román sajtó a hétvégén a kormányalakítási egyeztetésekről szóló beszámolókban.
Első ránézésre furcsának tűnhet, hogy éppen Kelemen Hunorék álltak elő ezzel a javaslattal, miközben az RMDSZ a politikai migráció jelensége által legkevésbé érintett alakulat a bukaresti parlamentben, hiszen arra nem nagyon volt példa az elmúlt 30 évben, hogy a szövetség színeiben mandátumhoz jutott képviselő vagy szenátor átigazolt volna valamelyik másik (nyilván román) párt soraiba, és ez vélhetően a közeljövőben sem válik tömegjelenséggé. Ebből kiindulva az RMDSZ-nek nincs, amitől tartania, a javaslat hátterében mindazonáltal állhat taktikai megfontolás: Kelemen Hunorék annak akarják elejét venni, hogy a különféle átigazolások révén az esetlegesen kialakuló kormánykoalíció valamely pártja olyannyira megerősödjék, hogy ne szoruljon rá a szövetség támogatására. Nem véletlen, hogy a javaslatot a hírek szerint azonnal felkarolta a másik kisebb párt, az MRSZ–PLUS, a liberálisok azonban igencsak fanyalogva fogadták, s minthogy elég gyorsan megfeneklettek a koalíciós tárgyalások, nagy kérdés, lesz-e politikai akarat a kezdeményezés megvalósításához.
Bármi álljon is az átülések visszaszorítását célzó felvetés hátterében, az tény, hogy a politikai migráció a romániai parlamenti élet egyik legocsmányabb jelensége, elítélendő, káros és antidemokratikus gyakorlat, amely súlyosan torzítja a választások eredményét, hiszen gyakorta váltak a mérleg nyelvévé semmiből jött, titkos erők által irányított pártok. A hatalomért, pénzért, tisztségért elkövetett táborváltások, árulások nagy száma kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a parlament bizalmi indexe az egyik legalacsonyabb Romániában.
Ebből a szempontból tehát az RMDSZ javaslata figyelemre méltó, olyan kezdeményezés, amely segíthet abban, hogy a szövetség visszaszerezzen valamennyit az elmúlt évek, évtizedek során megkopott, eljátszott hitelességéből. Ennek érdekében sok ilyen és ehhez hasonló javaslattal kellene még előállnia az RMDSZ-nek – közösségi céljaink világos megfogalmazása, bátor felvállalása mellett –, hiszen ezek javíthatnak a szövetség megítélésén. Márpedig erre ugyancsak nagy szükség van, hiszen csak a legutóbbi választások óta eltelt négy év alatt csaknem százezer szavazatot vesztettek.
Különösen fontos ez most, amikor a kormányalakításról szóló tárgyalások folynak. Az RMDSZ-nek pillanatig sem szabad felednie, hogy egy-egy minisztériumi, államtitkári tisztségnél sokkal fontosabb a magyar közösség bizalmának visszaszerzése – a közös hangot tehát előbb saját választóikkal kell megtalálniuk.