A nemzeti egység nem épülhet önkényesen kiválasztott értékekre — mondta Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke tegnap a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, az 1956. október 22-i műegyetemi forradalmi diákgyűlés 52. évfordulóján. Sólyom László szerint az emberek csalhatatlanok abban, hogy mikor hiteles a nagy, közös értékekre való hivatkozás.
Megérzik, vajon az egységre hívó célkitűzés beleilleszkedik-e azoknak az eseményeknek és tapasztalatoknak a sorába, amelyek ezeknek az alapvető értékeknek a tartalmát adják — tette hozzá.
Emlékeztetett arra, hogy az ilyen esetek ritkák, de az ötvenhatos forradalom bizonyosan ilyen volt. ,,Fel sem merülhet, hogy a nagy és magasztos szavak, a szabadság, a nemzeti függetlenség akkor üresen vagy hamisan csengett volna" — fogalmazott. Mint kiemelte, a forradalomnak már kitörésének pillanatától halottai voltak, és számuk a harcokban, a civilekre adott sortüzekben, majd a megtorlásokban csak növekedett. Hozzátette: az ötvenedik évforduló sok-sok emlékműve nemcsak október 23-ának szól, hanem az áldozatoknak is. Mint mondta, a legmegrázóbb megemlékezések azok voltak, amelyek a halottakat siratták Mosonmagyaróvárott és Salgótarjánban. A köztársasági elnök azt mondta, ezért szeretné újra és újra felidézni a forradalom fényes oldalát, boldogító élményét, ahogy az emberek egyszerre magukra találtak, és amikor végre kimondták az igazságot, úgy talált magára a nemzet is. Sólyom László szerint a nemzeti egység volt az októberi forradalom nagy ajándéka, és az egész országban közös, elemi érzés megteremtette a maga eszközeit és intézményeit. Annak ellenére, hogy sok-sok eltérő indíték, cél, eszmevilág munkált ezekben, a mélységes egység nem tört meg — jegyezte meg. Emlékeztetett arra, hogy a mostani évfordulóra már lezáródtak a forradalom ötvenéves jubileumának eseményei, a nyáron, Nagy Imre mártírhalálának fél évszázados évfordulójával véget ért az ünnepkör. Véleménye szerint a hosszúra nyúlt ünnepi időszak nagy lehetőséget kínált az önmagunkkal szembenézésre, a lelkiismeret-vizsgálatra. Mint fogalmazott, ,,az évforduló egyértelmű, tiszta beszédet követelt: forradalom vagy ellenforradalom; ’56 vagy Kádár; összemosható-e a szabad Magyarország az 1989 előtti rendszerrel; lehet-e válogatni a múltban; sokféle vagy egyetlen ötvenhat van-e". Az államfő szerint már az is fontos eredmény, hogy az állásfoglalást nem lehetett megkerülni, ,,és fogadjuk megnyugvással, hogy alkotmányjogi aktusok is egyértelmű választ adtak a kérdésekre, mégpedig a forradalom javára". Mint kiemelte, a mélyen fekvő értékközösség váltotta ki 1956-ban az egész világ máig ható szolidaritását és együttérzését, csodálatát a magyar forradalom iránt. Az akkori szabad világban tartalommal telt meg, amikor a magyarok szabadságszeretetét, hősiességét dicsőítették — fogalmazott. ,,A szovjet rendszerbe zárt országokban és népekben ez az alapvető értékközösség mint remény és mint a szabadulás lehetősége fogalmazódott meg" — jegyezte meg az államfő, aki kitért arra, hogy a felvidéki, a kárpátaljai és a Romániában élő magyarok körében ehhez járult a nemzeti egység érzése is. A köztársasági elnök azt kérte, hogy maradjon az emberek számára mindig nagy és rendkívüli esemény az ünnep, különösen, amíg a forradalom résztvevőivel együtt ülhetjük meg azt. Azt is kifejtette, hogy örül annak, csütörtökön este Csíkszeredában találkozhat volt elítéltekkel, akik az ötvenhatos forradalommal való együttérzésük kifejezése miatt szenvedtek súlyos börtönbüntetést, és Magyarország kitüntetéseit adhatja át nekik. Péceli Gábor a köztársasági elnök ünnepi köszöntője előtt elmondott beszédében felsorolta annak a kilenc műegyetemi hallgatónak a nevét, aki mint mondta, életét áldozta az eszméért. A köztársasági elnök az ünnepségek után ’56-os szervezetekkel együtt megkoszorúzta az ’56-os Műegyetemi Emlékművet.
