Egy 688 esztendős kis falu, amely oly sok híres és nevezetes személyiséget adott a magyar nemzetnek, Magyarországnak, de főleg Erdélynek a történelem folyamán, sokat szenvedett, sokat változott és alakult, de mindig volt önereje ahhoz, hogy újra meg újra talpra álljon.
Lakosai (szinte) mindig székely-magyarok és keresztények voltak. Részt vettek az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban, sőt, vezetőt is adtak, becsülettel kivették részüket az első és a második világháborúból is, 18, illetve 19 hősi halottat hagyva a harcmezőkön. Egytől hét évig tartó orosz fogságot is elszenvedtek a szibériai tajgán – egyszóval, ezek a székely-magyarok teljesítették kötelességüket hazájuk és nemzetük iránt, nekik is köszönhetjük, hogy mi most még itt élhetünk.
Azok a nemzedékek, amelyek nagyjainkat és hőseinket adták, talán mások voltak, hitükben igazabbak. Az elmúlt évtizedekben aztán valami nagy változás történt az itt élők gondolkodásában és viselkedésében. Tisztelet a kivételnek, de a magyar rend és fegyelem nagyon meg- és fellazult sok ember életében, munkájában és magatartásában is. Vajon ilyen elferdülés csak ebben a faluban történt, vagy máshol is?
Fenti eszmefuttatásom oka, hogy 2020 a magyar nemzet összetartozásának esztendeje, a trianoni döntés századik évfordulója, amikor nekünk, kisebbségben élő magyaroknak kellene a legjobban összetartoznunk. Az erdélyi nemzetrészt egy magyar szövetség politikai szervezete, az RMDSZ vezeti, amely belőlünk is áll, de amelyet nem vagyunk képesek kellőképpen támogatni, hogy ne csak védekezésre, magyarázkodásra, tisztázásra kényszerüljön, hanem harcra, jogaink kivívására tudjon összpontosítani választott képviselői által. A december 6-ai parlamenti választásokon tényleg demokratikus módon kifejezhette volna nemzeti érzelmeit a magyar közösség. Sajnos, nem így történt.
Ebben a 770 lakosú faluban – szinte restellem leírni – alig 100 igazi székely honpolgár ment el szavazni. Sajnos, ez a helyzet, a statisztikák alapján más településeken is ilyenforma lehetett a részvétel, pedig most lett volna jó lehetőség a magyar képviselet megerősítésére a parlamentben, amikor a román választók zöme is távol maradt az urnáktól. Elérhetett volna akár 8–10 százalékos eredményt is az RMDSZ, ami nagyobb súlyt adott volna a követelésein(k)nek, és nagyobb esélyt ezek megvalósítására. Az alacsony részvétel okait elemezni kell, mert nekünk nem csak most kellene ezen a tájon élni, hanem utódaink révén tovább is. Ha ellenben nem változtatunk a magatartásunkon, amíg még nem késő, több lesz a múltunk, mint a jövőnk...
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
