Romániát felvették ugyan az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe (NATO), majd az Európai Unióba is, de még mindig messze állunk az euroatlanti elvárásoktól. Ami bennünket ennél sokkal inkább izgat, hogy itthon, Háromszéken mennyire érezzük ennek hatását. Tapasztalhatjuk, hogy bizonyos szféra mennyire fejlődik.
Például itt van Európa legkorszerűbb csendőrlaktanyája, aztán épp előtte épül az ország legmodernebb rendőr-főkapitánysága, ami minden bizonnyal üti az uniós szintet, kissé arrébb a hegyivadász alakulat szintén kinőtte magát, NATO-utánpótlásra képez ki hivatásos katonákat. Csakhogy ez bennünket egyáltalán nem melegít. Nekünk uniós színvonalú kórházakra, öregotthonokra, napközikre, szociális hálóra lenne szükségünk, európai minőségű utakra, de megelégednénk a moldvai, a Jászvásárba vezető négysávos főúttal is, aztán nyugati szintű munkahelyekre, s főleg fizetésekre, hogy európai életminőséget élvezhessünk. De még arra sem vagyunk képesek, hogy az ócska málnási sorompót korszerűbbre kicseréltessük, hogy ne kelljen negyedórát vesztegelnünk, ha épp arra járunk. Míg a fegyveres erők fejlődnek, a polgári élet puhány. Vesztegel.
