Igazságtalanul elszakított nemzeti létünk egyik fennmaradási lehetősége az erdélyi magyar sors gazdagítása reményt adó tettekkel, példákkal. A cserkészet ehhez járult hozzá, a román cserkészszövetséggel, a túlélés lehetőségeként.
Édesapám, Puskás Lajos történelemtanár szerény kis könyve – Él a törvény – azokról a személyiségekről és történelmi helyzetekről szolgál számos példával, akik, amelyek beillenek a cserkésztörvények keretébe. A következőkben már csak azért is közzéteszek belőlük, hogy kedvet kapjunk a könyvecske újra kiadására.
„A cserkész ígéretét mindig megtartja.”
Regulust, a pun háborúk híres római vezérét elfogták a punok. Tudták, hogy pillanatnyi győzelmük nem jelenti szorongatott helyzetük jobbra fordulását. Ezért mindenképpen békét akartak kötni. Regulust, miután szavát vették, hogy sikertelen közvetítés esetére magától visszatér Karthágóba, elküldték Rómába, hogy közvetítse a békét. Ő azonban elsősorban Róma érdekeit tartotta szem előtt, és éppen ellenkezőleg, a háború folytatását ajánlotta. Tudta, hogy ezért kegyetlen kivégzés lesz a sorsa Karthágóban – s bár barátai biztatták, hogy ne menjen vissza, mert a kényszerhelyzetben tett ígéret nem kötelez, ő visszatért a punokhoz, akik irtózatos kínok közt végezték ki.
Damjanich tábornok egyik ütközete alatt hátrálni kezdett a honvédsereg. – „Megmondtam, hogy győzni fogunk – kiáltotta a vezér –, csak nem hagytok szószegésben engem!” És a csatát megnyerte.
Teleki László gróf a magyar kormány párizsi nagykövete a szabadságharc idején. Rendkívüli műveltségű író és politikus. A szabadságharc leverése után halálra ítélik, de távollétében az ítéletet persze nem lehetett végrehajtani. Drezdába megy rokonai meglátogatására. Az ottani kormány a nemzetközi jog durva megsértésével őt elfogja és kiadja Ausztriának. Az uralkodó megkegyelmez neki azzal, hogy megígéri, egyelőre nem fog a politikában részt venni. Teleki László 1861. május 5-én főbe lövi magát. Miért? Mint felsőházi tag részt vett a parlamenti vitákban, de nem bírta elviselni, hogy társai ebben az adott ígéret meg nem tartását látták, szószegéssel vádolták. Az ítéletet pogány erkölcsi törvények alapján mondta ki, de jelleme római jellem volt.
Egy vitéz katona, akit Mátyás hadakozásai során gyakran felhasznált, amikor meghallotta, hogy háború ütött ki Mátyás és Frigyes császár között, arra kérte a királyt, engedje meg, hogy ő Frigyeshez visszamenjen. „Régen, amíg az ő szolgálatában voltam, esküvel ígértem, hogy háború esetén, bárhol leszek is, visszatérek hozzá” – mondta. A király sok szép ajándékkal elhalmozta, visszaküldte őt a császárhoz, és mindenki előtt dicsérte a katonát, aki többre becsülte az adott szót az ő barátságánál is.
Közzéteszi: Puskás Attila
