A jó ügyet támogatókat Imets Lajos karácsonyi üdvözlettel köszöntötte és névre szóló köszönőlapot adott át részükre, majd örömét fejezte ki, amiért Vargyason szép számban akadnak olyanok, akik áldozni hajlandóak azért, hogy a gyermekek ne csak szép, hanem hasznos ajándékhoz jussanak. Mint mondotta, a táblagépek ajándékozásának ötlete már tisztségének elfoglalását követő héten megszületett: családtagokkal és pedagógusokkal beszélgetve derült ki, a gyermekek zöme nem rendelkezik olyan eszközzel, ami tanulásukat segítené. Hogy a gyermekeket elláthassa táblagéppel, előbb ígéretek gyűjtésébe kezdett, majd amikor látta, a kitűzött cél megvalósítható, a támogatási szerződések megkötése következett. Míg az ígéret szintjén minden könnyen ment, azok behajtása már döcögősen haladt, mint ahogy kitartást követelt meg annak a cégnek a megtalálása is, amely ekkora mennyiségben – 114 táblagépre, illetve 32 angol interaktív táblagépre volt szükségük – tudna szállítani. Néhány hete még öt árajánlat hevert az asztalán, de mivel a pénzt nem tudták hamar előteremteni, a cégek sorban visszaléptek, emiatt már-már fel is adta vállalását. Kitartása végül meghozta gyümölcsét: találtak beszállítót, a szükséges pénz fele mégiscsak begyűlt, a hiányzó részt pedig saját zsebéből – bízva abban, hogy falustársai csak állják adott szavukat – megelőlegezve megérkeztek a sokak által várt eszközök.

Imets Lajos köszönetet mondott Gáj Nándornak, amiért a Művészeti és Népiskola Sic-Art Egyesülete vállalata a támogatási szerződések megkötését és az üzlet „papíros” lebonyolítását, a tizenhárom cégnek és harmincnyolc személynek, akik hozzájárultak a megyében egyedülálló sikerhez. Nem az a lényeges, hogy ötven lejt vagy háromezret adtak, hanem az, hogy szerepet vállaltak egy jó ügy érdekében – mondotta.

A gyermekek az ajándék fejében karácsonyfadíszt adtak, amit azon nyomban fel is aggattak a közbirtokosság által adományozott szép fenyőre.