M. ÁRPÁD, Kézdivásárhely. Miután ledolgoztam a csavargyárban harmincöt évet, és a gyár 2005-ben bezárta kapuit, elmentem a Conico cég kézdivásárhelyi munkapontjához, ahol két évet és két hónapot dolgoztam. Ez idő alatt a munkaadó nem tartotta be az ágazati munkaszerződést, amiért beadvánnyal fordultam a munkaügyi minisztériumhoz: megírtam, hogy csalnak a fizetésekkel. Megtudva, hogy panaszkodtam, fogták magukat, és engem kirúgtak, átszervezés címen megszüntették a munkahelyemet.
Ezt követően bepereltem a céget, és kértem, hogy ítéljék meg a nekem járó alapfizetést, a túlóra- és szabadságpénzt, valamint a munkaruha ellenértékét. A sepsiszentgyörgyi bíróság nemrég végleges ítélettel nekem adott igazat, a céget arra kötelezték, hogy fizesse meg elmaradt járandóságomat — 4700 lejt —, és a munkakönyvemet naprakészen ki kell tölteniük. Nagyon rosszul esik, hogy pereskedni kényszerültem, hiszen a negyvenkét év alatt, amit ledolgoztam, soha nem volt semmiféle büntetésem.
H. E., Torja. Jó érzéssel olvastam az október 9-i Háromszékben, hogy az ozsdolai tanács mennyire szívén viseli a tűzkárosultak sorsát. Örvendetes, hogy ilyen önkormányzatok is léteznek! Ezt nem mondhatom el a torjairól. Augusztus 9-én leégett a lakásom teljes tetőzete, csak a falak maradtak. Nem vártam anyagi támogatást a tanácstól, de mint a község adófizető és választópolgára, aki 38 évet dolgoztam helyben, és ebből 13-at a polgármesteri hivatalban, elvártam volna, hogy legalább az altisztet odaküldjék érdeklődni. A távolság kb. 300 méter. De a rendőr volt az egyedüli hivatalos személy, aki megkérdezte, van-e, ahol eltöltenem az éjszakát...
KELEMEN GYULA, Sepsiszentgyörgy. Tamás Sándor megyeitanács-elnök és volt helyi RMDSZ-elnök tiltakozása Kézdivásárhely tanácsának az autonómiáról szóló népszavazásra vonatkozó határozata ellen újból bebizonyította, hogy nem szűnt meg az RMDSZ gyávasága és félelme egy olyan politikai harc megvívására, mint a Székelyföld területi autonómiája. A vörös tulipán jele alatt 18 éve csak kongresszusokon és választások előtt beszélnek erről, és mindig csak mandátumszerzési céllal. Tamás úr is megijedt attól, hogy a szavakat esetleg tettekre kellene váltani. Való igaz, nagy a riadalom RMDSZ-körökben, hogy a kényelmes apró lépések és a zsírosbödön őrzése helyett igazi munkát kérnek a szavazórobotnak tekintett választók — és olyan általános ígéreteket kapnak ismét, mint Erdély felemelése, modernizációja, a gazdasági régiók átszervezése. A jelöltállítás is olyan volt, hogy a régi gárda és klientúrája pozícióban maradjon. Vajon remélhetjük-e, hogy egyszer makulátlan, fehér tulipánra kérik szavazatainkat?
