Lelkünk legmélyén mindannyian abban reménykedünk titkon, hogy a jövő év első pár hónapja után minden visszatér a normális kerékvágásba. Pedig közben sejtjük, hogy nem éppen így lesz, hisz a normalitás is másképp néz ki a mai világban, mint akár a vírus előtti időszakban. De – kicsit megfáradt struccként, azaz kicsit a jótékony langyos homokba dugva a fejünk – jól esik elábrándozni a szebb jövőn.
Böjte atya mondta minap, hogy ő, ha kitűz egy célt, akkor azért megteszi a tőle telhetőt, aztán megpihen, és azt mondja: édes jó Istenem, innentől a tied a pálya, most már rajtad áll a többi. Tehát típusosan az egyetlen járható utat ajánlja nekünk is: segíts magadon, és Isten is megsegít. Más – szintén egyházi ember – így fogalmazott a Háromszék hasábjain: „A 2021-es év talán más lesz. 2020 megtanított minket másképp gondolkodni, átértékelni a dolgokat, meglátni az igazi értékeket. Rádöbbentünk arra, hogy mennyire fontosak a kapcsolataink, amelyeket addig elhanyagoltunk. Kellett egy ördögi vírus, hogy megtanuljuk, milyen bezárva lenni, egyedül, magányosan, távol a szeretteinktől, barátainktól. Újból megtanultuk, hogy mennyire fontos az érintés, és mennyire szükségünk van rá. Rádöbbentünk, hogy nem elég felhívni ismerőseinket, és elmondani nekik a telefonba, hogy hiányoznak, nem elég üzenetben megírni, hogy öleljük őket, hanem az ölelést adni és érezni akarjuk, mert szükségünk van egymásra.”
Közben persze zajlik az élet körülöttünk. Az Egyesült Államok állítólag már üzent Magyarországra, hogy sokkal jobban megdádáz minket, mint amire számítunk amúgy is. Az EU-ban meg most épp kétharmad-egyharmadra vezetnek az Európai Egyesült Államokban gondolkodók, tehát vesztésre állunk, azaz a – természetesen csak összeesküvés-elméletekben létező – világhatalom, melyet mi az egyszerűség kedvéért csak Soroséknak nevezünk, épp átformálja a hatalmi struktúrákat ott. Az Európa Parlament és a Bizottság – melyekben több mint kétharmada van a neoliberális vonulatnak, értsd az istentagadóknak, család- és nemzetállam-elleneseknek – épp át szeretné venni a hatalmat az Európa Tanácstól, ahol eddig még át tudtuk vinni elképzeléseink zömét. Nagy harcok lesznek tehát ezen a fronton is. Mint ahogy a magyarországin is, hisz 2022 igen gyorsan közeledik, és a mai katasztrófa ellenzék még mindig el tudja hitetni a nyeréshez elég szavazóval azt, hogy a moslék embernek is tápláló és finom étek. Hogy a Jobbik vezetője Gyurcsány Ferenc, és hogy ez rendben van így, szabad és lehet rájuk szavazni.
De nem csak politika a világ, nem csak gazdaságról szól az élet, hát itt van nekünk még a koronavírus is. Megvannak az oltások, már adják is azokat, csak valami szemész és pszichiáter kellene ahhoz, hogy lekerüljön végre a hályog mindenki szeméről, s ki-ki az agyát használja gondolkodásra, mielőtt döntene, hogy oltatja-e magát vagy sem, ne az „arckönyv” maszlagjait nyelje be és hirdesse azokat megtámadhatatlan igazságként.
Van dolgunk tehát elég széles e világon, a Kárpát-medencében és piciny maradékhonban. Imára, munkára, s ha kell, hát harcra fel, mert legyen bármilyen 2021, jövőnk felé csak küzdve közelíthetünk.