Szókratész lelki nyugalma közismert. Miután kapuja előtt egyik tanítványával kissé hosszasabban beszélgetett a bölcs, házsártos felesége, Xantippé, nem bírva kivárni a beszélgetés végét, elhalmozta őt szidalmakkal. Ez nem tudta megzavarni a bölcset. Xantippé hozott egy korsó vizet, és férje nyakába öntötte az ablakból. A bölcs erre így szólt: tudtam, hogy ilyen dörgés után felhőszakadás fog következni.

Mikes Kelemen idézi fel egyik levelében egy egyiptomi fáraó történetét. Ez a fáraó fogságban tartott hat idegen királyt. Asztaláról lehullott maradékokkal etette őket, s ha kikocsizott, velük húzatta kocsiját. Egyszer észreveszi, hogy az egyik király nagyon egykedvűen és minden elkeseredés nélkül húzza a kocsit, s állandóan a kereket nézi. Kíváncsian kérdi a fáraó: mit nézel folyton a keréken? „Azt, hogy a kerék hol felfelé megy, hol pedig lefelé. Amelyik fele az előbb lent volt, most felemelkedett.” A fáraó megértette a célzást, s azonnal szabadon bocsátotta foglyait.

Veress Sándor, az elveszett és megtorlások sorozatával büntetett szabadságharcos külföldre menekült a bosszú elől, mint ahogy mások is tették. Elkeseredés helyett mesterséget tanult. Nyelvismerete nem segítette a balkáni népek között, sok kellemetlen próbálkozás után német nyelvű szabómesterhez állt be. Ezután kertész lesz és gazdálkodni kezd Tulceán. Majd a krími háború idején üzletet nyit, és hatezer font sterling jövedelemmel gyarapodik a vagyona. Elmegy Angliába, mérnökké képezi ki magát, és Cuza fejedelem idején Munténia felmérésében vesz részt. Olvasva Veress Sándor történetét, eszembe jut a magam sorsa szabadulásom után, amikor nem folytathattam tanári pályámat. Rövid két-három év után a tőlem mindig idegen kereskedelemben eladási osztályfőnök lettem. És amikor el akartam menni, mert biológusi állás mutatkozott, alig engedtek el...

A cserkészerkölcsű székely-magyar ember nem csügged, mindig alkalmas és rátermett arra, hogy sorsán javára fordítson.

Puskás Attila