Elment Deme László is, városunk prominens személye, tanár, iskolaigazgató, Pro Urbe díjas személyiség. Laci bácsi január 18-án lett volna 80 éves... És már nem köszönthetem fel, ahogyan szoktam.

Deme Laci bácsi nem csak mentorom volt, nem csak tanári, majd iskolaigazgatói pályám egyengetője, nem csak egy támasz, aki mindig tudott segíteni a jó döntések meghozatalában... Nekem ő a második apám volt. Sokszor apai szigorral kérte számon döntéseimet, máskor olyan kézzel fogható tanáccsal szolgált, amelyet senki más nem tudott volna adni.

Deme László generációk némettanára és iskolaigazgatója volt a Nagy Mózes Elméleti Líceumban. Emellett aktív tagja volt a közösségünknek, és aktív volt a közéletben is: a helyi RMDSZ tagjaként, majd frakcióvezetőjeként ő indított el engem is, és még oly sok társamat, a közélet kiismerhetetlen útján. Azt mondta: Tibi, te a városért is sokat tudnál tenni, vágj bele. Elmondani nem tudom, mennyi mindent köszönhetek neki polgármesteri tevékenységemben is.

Deme László hatalmas focirajongó is volt. Jókat vitáztunk meccsekről és játékosokról. Nála megszállottabb Bayern München-rajongót nem ismerek. Most is mosolygok, ha arra gondolok, mennyire el tudta rontani a napját, ha nem nyert a kedvenc csapata...

Deme László keze alatt generációk nőttek fel, osztályfőnökként is a diákjai cinkosa volt, védelmezte őket még akkor is, ha biztosra tudta, nem cselekedtek helyesen.

Deme László ugyanakkor a kézdivásárhelyi jégkorong mecénása is volt. Neki is köszönhető, hogy most modern műjégpályája van Kézdivásárhelynek, neki is köszönhető, hogy volt és van csapata a városnak. Nem mellesleg, tagja volt annak az aranycsapatnak, amely 1954–1967 között minden országos bajnokságon részt vett, és a nagy csapatok között a 3. helyen végzett. Joggal mondjuk róla, hogy akkori csapatával együtt ők voltak a kézdivásárhelyi jégkorongsport úttörői. Ilyen eredmények mellett nem is volt kérdés, hogy kinek a nevét viseli majd a kézdivásárhelyi műjégpálya. Csak azt bánom, és ezt hatalmas hiányosságként könyvelem el, hogy a Deme László feliratot nem jelenlétében tudtuk leleplezni.

Deme László 2019-ben kapott Pro Urbe díjat. A díjátadón elmondott laudációm minden szava most is érvényes. Így hangzott: „Deme László tulajdonképpen iskolaigazgatói pályám alapköve, tanári mivoltom erős vára, az az ember, aki a legtöbb használható tanácsot adta, aki mindig okos és megfontolt cselekvésre buzdított. Neki mindig volt mondanivalója számomra, pozitívak és negatívak egyaránt. Tőle vettem át az iskolaigazgatói széket a Nagy Mózes Elméleti Líceumban, s meglepődve tapasztaltam, hogy milyen gyorsan átállt diákjai pártjára, amikor már nem neki kellett az erős kezű igazgatói szerepet betöltenie. Ezért mindig tisztelni fogom.”

És nem csak ezért. Tisztelni fogom, mert ő nemcsak ideológiák szerint tanított, hanem életre nevelt. Tisztelni fogom, mert ő nemcsak üres szavakban beszélt, hanem igazságokat mondott ki. Mindig csodálni fogom akaratát, mindig fel fogok nézni életpályájára, követendő példának tartom, meghajlok szakmai tudása és emberi nagysága előtt.

Isten veled, Laci bácsi! Pihenésed legyen csendes, emléked örökké őrizzük!

Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere