Egyik változata most is előbújt az oltáskampány napokon belül indítandó második szakasza kapcsán. Parázs adok-kapok kerekedett ugyanis a hétvégén Vlad Voiculescu, az egészségügyi tárca vezetője, valamint Emil Boc, Kolozsvár polgármestere és a Megyei Jogú Városok Szövetsége között a megyei oltásközpontok kialakítását, pontosabban azok felszerelését illetően, ami egy készülő kormányhatározat szerint az önkormányzatokat terhelné. A bírálók sorához közben más elöljárók is csatlakoztak, így Temesvár polgármestere, Dominic Fritz, aki elég tisztán elmondta: a központok ellátása a megfelelő eszközökkel elég komoly kihívás, illetve még nem tudják, honnan lesz személyzet, mindez úgy, hogy a második szakasznak pénteken el kellene indulnia, és a vonatkozó kormányrendelet még sehol. A miniszter ezzel szemben félreértésről beszél, és indokolatlan támadásokról.

Nehéz eldönteni, hogy pontosan hol is az igazság, annyi azonban elég egyértelműen látszik, hogy a hivatalos állásponttal ellentétben nem éppen olyan szép és jó minden az oltáskampány körül. Nincs hiány kapkodásból, átgondolatlan döntéshozatalból, és nem utolsósorban politikai egymásnak feszülésből sem. Az mindenképp beszédes, hogy pár nappal a második szakasz tervezett beindítása előtt még nem született meg a keretet biztosító jogszabály végleges formája, a miniszter hárít és magyaráz, a kormányt pedig a saját emberei támadják. Mintha nem lenne elég, hogy a vakcinával kapcsolatosan továbbra is erős a bizalmatlanság a lakosság körében – és ez a soron következő beoltandók hajlandóságán is látszik –, sőt, még mindig igen sokan kategorikusan elutasítják a beadatását, minden győzködés és a járvány alakulását illetően már szinte túlzottan is optimista népszerűsítés ellenére. A nem túl rózsás helyzetet sikerül még tovább rontani.

Ilyen és ehhez hasonló cirkuszok kiválóan alkalmasak arra, hogy máris aláássák a kormánykoalíció hitelét, tovább erősítik a bizalmatlanságot a döntéseikkel kapcsolatban, ami az egész oltáskampányt megakaszthatja, lelassítva a még így is sok megválaszolatlan kérdéstől kísért immunizációs folyamatot. Ilyen előzmények után nem túlzás aggodalommal gondolni arra, mi lesz majd a harmadik oltási szakaszban, amikor jóval nagyobb számú embert kellene immunizálni, amihez egyértelműen több központ kell. Következik majd egy még fejetlenebb, még zűrzavarosabb döntéshozatal, illetve a gyakorlati megvalósítás laza átruházása a helyiekre, minden segítség nélkül: az én kitaláltam, ti oldjátok meg elv mentén? Áprilisig természetesen még sok van, és előfordulhat, hogy a második szakasz is jól végződik, ha viszont marad minden a régiben, igencsak kétséges, hogy beigazolódik a miniszteri jóslat, miszerint az év második felében magunk mögött tudhatjuk a járványt.