Szokatlanul nagyszámú közönség előtt mutatták be szerdán este a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében Székely Zsolt: Településfejlődés az Olt sepsiszéki szakaszán című könyvét és Kozma Ferencz: A Székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota című, 1879-ben megjelent művének hasonmás kiadását.
Cserey Zoltán történész, az est házigazdája előbb Székely Zsolt munkáját méltatta. Hangsúlyozta a mű magyar voltát, hiszen az erdélyi magyar régésztársadalomban szokássá vált a román vagy más nyelven való közlés. A magyar régésznek kutyakötelessége magyarul közölni, aztán az idegen nyelvű összefoglalóból megtudhatja más is, miről szól a mű, s ha érdekli, fordíttassa le magának — mondotta. A könyvet gondolatébresztőnek nevezte, s oly tartalmasnak, hogy leköti az olvasó érdeklődését, ami szakmunkánál ritkaságszámba megy. Első része, a csiszolt kőkorszaktól a vaskor végéig szárazabb, adatokkal tűzdelt, de amint a nemzetiségek megjelennek, már olvasmányossá válik. Igen érdekesnek nevezte, hogy a kutatott terület nagyszámú dák lelettel rendelkezik, a rómaiaktól meg csupán katonai jellegű leletek maradtak, tehát nem voltak civil telepek. Aztán a harmadik század végi római kivonulást követően eltűnnek a nyomok. Vajon ki maradt itt? — tette fel a szónoki kérdést, elmesélve, hogy korábban erőltették a dákoromán kontinuitáselméletet, de mára már bizonyítékok hiányában a normális gondolkodású román történészek is cáfolják azt. Cserey Zoltán kitért a székely nép eredetkérdésére is, hiszen az nem tisztázott. Ennek kutatására hangsúlyt kellene fektetni, s ehhez össze kellene fogniuk a magyar többségű megyéknek. Továbbá a székely várak építési korát, építőinek/építtetőinek kilétét, no meg a néhai Székely Zoltán által feltárt zabolai és székelypetőfalvi ómagyar temetőkhöz is tartoztak települések, azokat is meg kellene keresni. Tennivaló lenne elég, ám pénz kell hozzá.
Székely Zsolt kijelentette: vége a ködösítés korszakának, kimutatható, milyen népcsoportok éltek itt: gótok, gepidák, szlávok, X. századi magyar emlékeket is találtak, aztán a székely betelepedés utániakat. Kiemelte, az identitástudathoz elengedhetetlen a gyökerek kutatása. Ebben segítséget nyújt a könyv. Az Olt sepsiszéki szakaszán levő húsz mai település lakóinak érdeklődését felkeltheti, hiszen a csiszolt kőkorszaktól a XVII. századig végigkíséri a térség történetét, s a régészeti kutatásokat levéltári forrásokkal egészítették ki.
Kozma Ferenc munkáját, az Apor-kódexet restaurálás végett a budapesti Országos Széchényi Könyvtárba kísérő szerkesztő, Boér Hunor hiányában Szőcsné Gazda Enikő néprajzos muzeológus ismertette. Míg Orbán Balázs: A Székelyföld leírása című munkáját a romantikus szemlélet hatja át, Kozmáé már pozitivista, adatokra támaszkodik, azokon nem megy túl. A Székelyföld és a székely nép gazdasági és kulturális életének összegzéséről van szó, mondotta az előadó, ugyanakkor a könyv az első komoly reklámozója a Székely Nemzeti Múzeumnak.
Birtók József, a csíkszeredai Státus Kiadó igazgatója örömét fejezte ki, hogy a ,,két szomszéd ház" együtt tudott működni, hiszen Boér Hunorral három éven át keresték a forrást a Kozma-kötet kiadásához, míg Garda Dezső gyergyószentmiklósi történész, politikus letett az asztalra háromezer lejt, aztán a Székely Nemzeti Múzeum azt felpótolta. Ami a másik könyvet illeti: a szerző előző kötetének, Csernáton község régészeti monográfiájának januári bemutatóján Székely Zsolt említette, hogy kéziratban megvan a könyv, csak pénz kell hozzá, a megyei tanács akkori elnöke rögtön fogékony volt rá, és megkérdezte, mennyire van szükség, s a megyeháza támogatásával mára meg is jelent a kötet.
