A változást sürgetőknek sok mindenben igazuk van, kormányfőként Orban az elmúlt évben hozott néhány rossz döntést, és nagyrészt ennek köszönhető, hogy nem tudta legyőzni az SZDP-t a választásokon, sőt, a fővárosban az NLP csak harmadik lett (decemberben is, amikor ő maga volt a listavezető). Tucatjával csábított át politikusokat a baloldalról, hozzá nem értő vezetőket nevezett ki fontos intézmények élére, nem léptette le a gyengén teljesítő, magukat lejárató vagy bűncselekmények gyanújába keveredett „kollégákat”, a járványügyi intézkedések sokszor kaotikusak voltak, a gazdasági helyzet elkeserítő. A párton belüli elégedetlenséget azonban a kormányalakítás váltotta ki: sokan – különösen az erdélyiek – érzik úgy, hogy a liberális eszmék és ők maguk is háttérbe szorultak, vezetőjük saját pozíciójának bebiztosításáért, a képviselőház elnöki székéért túlságosan sok fontos minisztériumot engedett át a koalíciós partnereknek.

A feszültség pedig nem marad az alakulat belügye. Vannak villongások a kormánykoalícióban is, új frontvonalak körvonalazódnak a területi szervezetek, a reformisták által támogatott Florin Cîțu kormányfő és a pártelnökségéhez, maradék hatalmához foggal-körömmel ragaszkodó Ludovic Orban, a kormány és a parlament, a képviselőház és a szintén csalódott államfő között is, és a csatazaj hónapokig tarthat, hiszen a liberális párt tisztújító kongresszusát legjobb esetben nyáron szervezik csak meg. De nem biztos, hogy akkor majd letisztulnak a vizek, hiszen az „újítók” valójában régi harcosok, akik közül nem egy már le is szerepelt. A most nagy hangon ágáló Emil Boc kolozsvári polgármester demokrata-liberális (LDP) kormányfőként csak bólogatott Traian Băsescu akkori államfőnek, akinek új, elvtelen zsebpártjában az ugyancsak az LDP-ből jövő Robert Sighiartău jelenlegi NLP-s pártfőtitkár a legjobb szövetségest látta (amíg a PMP ki nem esett a parlamentből). Alina Gorghiu korábbi pártelnökként egy választási programot sem tudott kidolgozni (csak a bírálatban jeleskedett), a vaskezéért magasztalt Ilie Bolojan Bihar megyei tanácselnök megtakarítási buzgalma nem csupán a hivatalnokokra terjedt ki, hanem a kultúrára is. Florin Roman frakcióvezetőt főként konzervatív és magyarellenes megnyilvánulásairól ismerjük, akárcsak a tévés műsorvezetőből EP-képviselővé lett Rareş Bogdant, akinek gátlástalan fennhéjázása – állítólag már a 2024-es elnökválasztásra gyúr – inkább a szociáldemokratákra emlékeztet, mintsem a haladás, az állampolgárok szolgálatában álló, hozzáértő tisztségviselőre.

Ez a csapat leválthatja Ludovic Orbant, ha ügyesen mozgolódik, de nem fogja megreformálni sem a liberális pártot, sem az államot. Pedig tényleg szükség lenne a megújulásra.