„Házilag” készített tábla, ezt jól mutatják a részint már lehámlott betűk, illetve az elhullottakat követni szándékozó többiek. Felirata azért könnyen kiolvasható: aki azon a környéken szemetet helyez el, azt bizony pénzbírság fenyegetheti – már amennyiben sikerül a szemetelő kilétére fényt deríteni. Ami olykor nem is nehéz, a feleslegesétől törvénytelen módon szabadulni akaró polgárok sokszor elkövetik azt a hibát, hogy a hulladékban benne felejtenek valami személyes dolgot. Nemrég egy számla segítségével azonosítottak egy jóravaló úriembert, aki ugyan nem átallotta a mindenféle törmeléket, ócska konyhai edényt és egyéb lomtalanításból származó tárgyakat tartalmazó mocskát egy szeméttároló mellett felhalmozni, de legalább elmésen válaszolt, mikor számon kérték tőle cselekedetét: ő csak összegyűjtötte kapuja előtt a szemetet, onnan lopta el valaki.

Hogy mi indokolta a mi táblánknak legalább huszonöt évvel ezelőtti kihelyezését? Sokan emlékeznek még rá, akik nem, azok kedvéért felelevenítem: a mostani csendőrlaktanya helyén a köznyelvben földstadionként emlegetett létesítmény volt, a Szemerja negyedi és az Olton túli Electro Stadion után ide szándékozott a múlt rendszerbeli városvezetés egy harmadik focipályát építeni. Előkészítéseként a környékbeli építkezésekről ide hordták a földet a leendő tribün kiképzésének megkönnyítéséért. Az építkezést azonban elsodorta a történelem változó szele, a földstadion még sokáig ott csúfoskodott, mígnem az állam a területet kisajátította, aztán megvalósította az utóbbi harminc év legnagyobb állami beruházását Sepsiszentgyörgyön. Míg azonban a csendőrlaktanya építésének elkezdésére sor került, a környék bizony szemétteleppé vált – hát ezt megakadályozandó került oda a figyelmeztető tábla. Elrettentő hatása ugyan nem sok lehetett, legalábbis ezt bizonyítják a környék még beépítetlen területein álló kisebb-nagyobb halmok tartalmai.

A tábla viszont mementóként ránk maradt. Emlékeztet a milliós világra, amelyről szép lassan – mert az emberi elme úgy működik, hogy a rosszat hajlamos jó mélyre elrejteni – megfeledkezünk, pedig csak nemrég volt, hogy pénztárcánkat millió lejesekkel kellett vastagon kibélelni a heti élelmiszerbevásárlásra való indulás előtt. Melyekről Caragiale nézett ránk csíptetős szemüvegén át, szája szélén bujkáló mosollyal. Nemzete zseniális karikírozójának volt is oka mosolyogni: a korábbi, a múlt század derekán kiadott egymillió lejesen még a román nép „alapítói”, Decebal és Traianus kémlelte komor tekintettel a ködös múltat.

A történelem olykor érdekes módon ismételi önmagát…