Farcádi Botond
Olyannyira nagy a tétje a tanárok 50 százalékos béremeléséről szóló törvény sorsának, oly sok szempont szerint lehet megítélni a döntést, oly sokféle forgatókönyv születik a hogyan továbbról, oly látványosan előtérbe került a kormányfő és az államfő közötti háborúskodás, hogy éppen csak egy dologról nem esik szó: az oktatás reformjáról. A legfontosabb ügyről tehát.
Ehelyett azonban úton-útfélen populizmust, demagógiát kiáltó szakembereket hallunk, akik a politikai osztály egészét vádolják, az ország gazdaságának összeomlását vizionálják. Mások viszont felháborodottan kérik számon a kabinettől, miért állítja, hogy nincs az államnak pénze, amikor éveken keresztül felduzzasztott apparátussal működő különféle ügynökségek működését finanszírozta, igen zsíros fizetést bizotsítva a rendszerint a politikai klientúra berkeiből kikerült vezetőknek. És akkor felmerül a belügyminisztérium által a piaci ár tízszeresén vásárolt Logan személygépkocsik ügye, válaszként a kormányfő korlátozta az állami intézmények kiadásait, megtiltva, hogy akárcsak golyóstollat is vásároljanak, majd felelőtlenséggel vádolta az államfőt, szemére vetve: olcsó színdarabot játszott, amikor a kabinettől kért tájékoztatást a bérmelések várható gazdasági következményeiről. És ezzel még egyáltalán nincs vége a botránynak: a kormány azt próbálja kitalálni, miként lehetne megakadályozni a parlament által megszavazott, az elnök által kihirdetett jogszabály alkalmazását, eközben pedig az egészségügyben dolgozók, a köztisztviselők szakszervezeti vezetői már be is jelentették: nagyszabású tiltakozásra, általános munkabeszüntetésre lehet számítani, ha nem kapnak legalább ugyanakkora béremelést, mint a pedagógusok. A politikai tanácsadók pedig izgatottan vizsgálják, mely párt mit nyer vagy veszít a jelenlegi helyzetben.
A választások előtti sürgés-forgásban azonban senkinek nem jut eszébe az oktatás valós reformja. Az államfő aláíratott ugyan egy erről szóló megállapodást a szakszervezetek vezetőivel, egyértelmű azonban, hogy az általa kihirdetett jogszabály sem szolgálja a tanügy javát azon egyszerű oknál fogva, hogy a kezdő tanárok bére továbbra sem teszi vonzóvá a pedagógusi pályát. Egyelőre van tehát egy főként az egyetemi tanároknak és a többéves szolgálati idővel rendelkező pedagógusoknak kedvező jogszabály, egy valamennyi párt által aláírt oktatási reformról szóló paktum, egy közvitára bocsátott, azóta elhalasztott tanügyi törvénycsomag. Mögöttük pedig sem koncepció, sem akarat a reform megvalósítására.
