És lám, most rácáfolt minderre, hiszen könyvet jelentet meg nemsokára. Igaz, hogy egy újságírónővel együttműködve írja, ami bizonyosan rontja az olvasók szórakozási esélyeit, mert az újságírónő esetleg kijavítja vagy kicenzúrázza az exminiszterelnök bakijait. De a könyv, az jó lesz. Olyanokat ír benne, hogy miután kifasírozták, a pártfőnök Ciolacu elment hozzá és sírva rebegte, mennyire sajnálja a történteket. Pityergésének oka az lehetett, hogy a hölgy, mint jó háziasszony, éppen hagymát vágott, és attól hullottak Ciolacu (krokodil)könnyei.

Az az igazság, hogy azóta sem unatkozunk, mióta új kormányunk és új politikusaink is vannak, akik a régiek nyomdokaiba léptek. Ha Dăncilă asszonyt nem is látni, de a Románia Egyesüléséért Szövetség (AUR) szerencsére bejutott a parlamentbe, és azóta is nézhetjük azok képviselőit (és magunkat) estéről estére a hírtelevíziókban, ahol népszerűbbnél népszerűbb populista szövegekkel állnak elő. Ha Dan Tanasăról korábban csak a híradásokban láttuk, hogy megnyert egy-egy magyar felirat vagy székely zászló elleni pert, hát most abban az örömben van részünk, hogy akár naponta is viszontláthatjuk a párt főnökével, George Simionnal és az igen okos Diana Șoșoacăval együtt, amint borzolják a normális nézők idegeit és világrengető javaslatokkal állnak elő, amelyekkel megmentik a hazát. És még sok jó szórakoztató dolgot hallhatunk tőlük, amikor igazi csemege kerül, és szájukra veszik a magyarokat, amire még nem látják elérkezettnek az időt. De nem kell búsulni, ami késik, nem múlik! (És a közvélemény-kutatók még csodálkoznak is, hogy nő népszerűségük.)

Őnagysága Șoșoacă legutóbb az Egészségügyi Világszervezet romániai képviselőjével, Alexanru Rafila professzorral vitatkozott egy jót. A hölgy a rá jellemző szerénységgel szólította meg a professzort, hogy kérdezhet-e tőle valamit, mert ő intelligensebb, mint mások. A prof azt válaszolta, hogy ez messziről látszik (lerí róla, ugyebár), jöhet a kérdések zuhataga. Aztán őnagysága a szeptikusságot (fertőzöttséget) összetévesztette az aszeptikussággal.

De van itt, amin még szórakozni, más is. Az új bukaresti polgármester, Nicușor Dan megmondta, hogy vége a „télapós politizálásnak”, arra célozva, hogy elődje könnyelműen és feleslegesen szórta a közpénzt. Bukarestben a közszállítást 1,3 milliárd lejjel, a fűtést, meleg vizet egymilliárddal támogatja az állam. (Természetesen az adófizetők pénzéből.) Pedig azok is fizetnek, akiknél se fűtés, se meleg víz. Amikor azt kérdezték Nicușortól: normális-e, hogy 19 fok van a lakásban, amikor 22 kellene hogy legyen, azt válaszolta, van, ahol a 19 a normális. Közben sok helyen 15–16 fokban „izzadnak” a lakók. Már vártam, hogy azt válaszolja, mint Ceaușescu elvtárs: vegyenek fel egy szvetterrel többet. (Ez akkor történt, amikor télen Bukarestben nem volt szabad kinyitni az ablakokat, hogy ne menjen ki a hideg az utcára.)

A polgármester mondhatta volna, hogy az eszkimóknál például nagyon is veszélyes fűteni, mert elolvad az iglujuk. És ha igazi tél lesz, akkor Bukarestben is iglukba költözhetnek a tömbházlakók. Van, ahol azokat gallyakból, fából, mohából és egyébből építik, ami a természetben található, és hóval szigetelik. Nálunk szemétből lehetne a legkönnyebben, mert azt most Bukarestben és környékén nem használják fel, hanem elégetik. Így nő a levegő szén-dioxid-tartalma és az üvegházhatás, amely aztán éghajlatváltozást idéz elő, emiatt melegedik a légkör, és idővel már fűteni sem kell.

A politikai porondon zajló cirkusz is elég jó szórakozást nyújthat. A liberálisoknál beköszöntött a hosszú kések napja. A jó Orban, aki (többek közt) felfuttatta európai parlamenti képviseletük élére a bíborban, jobban mondva nemzeti színű lepedőkben született Rareș Bogdant, a magyarok kedvencét, most kapott egy döfést tőle. Azt mondta, Orbannak megdagadt a feje, amit úgy érthetünk, hogy fejébe szállt a dicsőség. De ez még nem a kegyelemdöfés. Majd, ha politikai hullává gyilkolják, mondhatja Orban, hogy: Te is, fiam, Rareș, mind Julius Caesar fiának, Brutusnak, aki a többiekkel együtt hátba szúrta.