Európa nyugati felében a harmadik fertőzési hullámtól tartanak, és dőreség lenne azt hinni, hogy ez Romániát el fogja kerülni: már itt is megjelent a gyorsabban terjedő nagy-britanniai vírustörzs, és éppen egy – amúgy üres – iskolában, alkalmazottjai körében alakult ki egy gócpont. A hivatalos statisztikákban azonban csökkennek a fertőzési mutatók, s bár ezekben a számokban még Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter sem hisz, nem módosít az elődjétől örökölt tesztelési sémán, és nem kezdte el a tanügyi személyzet tömeges tesztelését sem, ahogy más országokban tették. És minderre még magyarázattal sem szolgál senki. Mi több, a jelek szerint B terve sincs a kormánynak: most mindenki az iskolák megnyitásáról beszél, pótórákról és évvégi vizsgákról, mintha két-három héten belül valóban visszatérhetnénk a járvány előtti, „normális” életbe. Nyilvánvaló, hogy ez lenne a legjobb, de ha az oltáskampány tempója nem gyorsul fel, még az őszi tanévkezdés sem lesz a régi.

Pillanatnyilag az a nagy kérdés, hogy miképpen lehet helyrebillenteni az egyensúlyt az online oktatásban (úgy-ahogy) részt vevő diákok és azon társaik között, akik például postán küldött feladatlapok megoldásával próbáltak lépést tartani a tananyaggal. Be lehet pótolni közel egy egész tanévnyi kiesést néhány heti pótóráztatással, amely az eleve túlterhelt, napi 6–8 órás iskolai programhoz adódik hozzá? És ha megint be kell zárni az iskolákat, akkor mi lesz? Tavaly a március 11-e utáni tananyagot elengedték, a mostani végzősök is abból vizsgáznak, mint a tavalyiak? Vagy abból, amit 2020 őszén a pár heti jelenléti oktatás alatt sikerült leadni? Mindezekre nincs válasz, holott legalább 200 ezer gyermek maradt ki az online oktatásból. Lemond róluk Románia, megengedheti ezt magának? A nyilatkozatok szintjén nem, de a fizikai jelenléthez kötött pótórákon kívül még semmiféle más programról nem hallani. És ha ezeket meghiúsítja a járvány?

Ráadásul vannak más bajok is: az orvosok és pszichológusok egyre hangosabban mondják, hogy a hosszantartó bezártság és elszigeteltség aggasztó változásokat okozott a gyermekek, kamaszok lelki világában, és még csak a jéghegy csúcsát látjuk (Romániában a Cumpănașu-botrányt). De ezekkel is foglalkozni kell, és nem néhány pótórányit: hosszú távú tervekre, programokra lenne szükség, amelyeket már most el kellene indítani. Ezekről azonban még csak nem is beszél a miniszter (aki alelnök volt Cumpănașu egyik szervezetében), sem pártja (az NLP), sem annak valódi vezetője, Klaus Iohannis államfő, a „tanult Románia” program kezdeményezője. Így megyünk neki a jövőnek, behunyt szemmel...